Ugrás a tartalomra
Dragon
LFG.HU Fórum
Wiseman

Bárdok Regéi


Vendég Gabriel_Night

Ajánlott hozzászólások

Vendég Delina
Kelt:
Kelt: (szerkesztett)

*miután megmosta arcát a tóban, leteszi egy számára is jól látható helyre a fegyvereit (pajzsát és két kardját), hogy szavaláskor semmi se szoríthassa el hangjának dallamosságát. Miután meghallgatta az előtte szavalót, enyhén biccentve helyet cserél vele.

Övéi előtt megszokta már, hogy dörgedelmes és hosszú beszédeket tart, de verset "és egyben imáját - felolvasni más"

Alapvető filozófiája: először dolgozom, azután gondolkodom!

Ahogy így kiáll, még az agyába átvillan a kérdés: ennyire személyes dolgokat kívánsz feltárni mindenki előtt? " de másik filozófiája cselekvésre és szólásra indítja" a másik filozófia: ha megfogtad, vigyed!* Delina vagyok!

*mondja, és ennyivel letudja a bemutatkozást, a legtöbbek úgyis ismerik.

Kapkodva keresi meg papirosát, amit összegyűrve talál meg erszényében - türelmesen kihajtogatja, a közönségre néz fel, utána szinte énekelve olvassa/szavalja el saját szerzeményét, miután a címet tárgyilagos hangnemben közölte.*

 

Imám Ayrához

 

- Majdan hamvaim férgekkel szeretkeznek.

Imám: szavaim Fényeddel levetkőznek.

Örök Tűzként küzdök Seregedben,

Öreg Hősként védlek, Szellemedben. -

 

Kérdezi-e kardom: "Mi végre van létem?"

"Eszköze lettél az Örök Tüzünknek."

Nem tudja, nem kérdi, de rendeltetett célja.

Eszköze lettem én Őrzőn, Frigyünknek?

Ím Érted égek, virrasztok, és éhezek,

néked ölök, száz véres Törvényünkért harcolva.

Halálba öltözök, és hű szívvel aratok.

Véled jövő láng vagyok Ösvényünkért táncolva.

 

Pajzsa és Anyja vagyok szomjas Lányaimnak.

Adj nekik most: tépjenek szét, és osszanak el.

Fém lelkemet szívvel és epével igyák!

Tőlem kérjenek vért, és nézzenek majd fel!

 

Hozzád ma üvöltök farkasként,

s holnap majd süvöltő szélvészként:

leveleim bennük szállnak,

Nővéreim velük várnak.

Éltem Fájáról szólnak az Égbe,

szívem virágként hullna a Végbe.

szerkesztette : Gabriell
Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 2 hónappal később...
Scipio
Kelt:
Kelt:
(OFF)Nyahm, logot ugyan még nem kaptam, de témához kapcsolódóan ezen szösszenet már kijött belőlem…(/OFF)


Ajtó nyílik, itt a terem,
Elnyúlhatok egy hencseren,
RSZ megvan, meg a Csapos,
Diab Mester, bort kaphatok?

Ha kapok, tán mondok mesét,
Sok kis patkány történetét,
Nade, mert az mindig kellhet,
Hallgassátok énekemet!

Volt egyszer egy Látnok,
Szürke volt a feje,
Unatkozott szegény,
Mert nem volt neki neje.

Nagy unalmában biza kitalálta,
Embereket rabol nagy Teráliába.
Sötételf királyúr nem figyelt népére,
Pelenkázott éppen, Neje örömére.

Nosza, hamar, gyerünk,
Lopjunk el sok nöstényt,
Mindenkit elverünk,
Nem nyújtunk be kérvényt!

Sok szép leányt rablunk,
Kinek van családja,
Váltságdíjat kapjunk
Nagy Patkány Kasszába.

Legyen, kinek vállán
Sírjanak a lányok,
Így hát egy hím, Lorlán,
Szintén elrablódott.

Kínzómester Zíró örülhetett,
Elraboltakon kísérletezhetett.
De nem kínoz most már senkit,
Sikerült a fülét formalinba tenni!

Hallanád Dalomban a hős szabadítást?
Küldjé’ akkor nekem logot, Kispajtás! :virag: :szent::ugri: :) :szent: :szent:
Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt: (szerkesztett)

Rossz álom?

 

Csodás vidék, ezernyi faj,

Rendbe mégis Káosz kavar,

Örök vágyak, édes álmok,

Kínos árnyak, öreg átkok.

 

Csendes napok, sötét király,

Földalatti nép, mely rég vár

Bosszút, halált, igazságot,

Ősi szándék sokat ártott.

 

Patkány, ember, álnok, igaz,

Bármit tettél egy, mi marad,

Figyelj mostan, mesét mondok,

Vér helyett szavakat ontok.

 

Szürkelátnok, seregvezér

Csapataitól egyet kér:

Hozzatok nékem szolgákat,

Ne is egyet, hanem százat!

 

Oly legyen mind, kit szeretnek,

Kit otthon várnak, dédelgetnek,

Szavakkal, vagy tettekkel,

Vérrel, avagy szerelemmel.

 

Első legyen egy szép leány,

Fatime volt neve talán,

Családja, és kedvese

Mind rendesek voltak vele.

 

De nem úgy skavenek hada,

Mely egy harcban elragadta,

Mikor épp nem figyelt oda

Senki, ki menteni tudta volna...

 

Sötét árnyak, hideg rácsok,

Apró szemek, átkos álmok,

Szegény leány félve remeg,

Odilon értem mikor jöhet?

 

Kicsi randa szerszámok,

Édes álmok, kínzások,

Kínzómester Zino nevet:

Kicsi Fati enyém lehet?

 

Csipp-csepp, cseppek,

Homlokodra esnek,

Aztán tűket szúrok,

Szép szavakat mondok.

 

Nincsen szó, és nincs remény,

Elveszett rég minden erény,

Apró mérgezett nyilak

Növelik a fogoly-hadat...

 

...folytatás? Lehet...

szerkesztette : Scipio
Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:

Rossz álom…

 

Nincsen szó, és nincs remény,

Elveszett rég minden erény,

Apró mérgezett nyilak

Növelik a fogoly-hadat...

 

Terem felett gerendák,

Sehol nincsen biztonság

Számotokra, emberkék,

Kapjatok el sokat! Még!

 

Újabb lányok, meg egy hím,

Nekünk öröm, neked kín,

Minden nőnek kedvese,

A hím csődörnek kellene.

 

Szép Sollanis, szőke félelf,

Megtörték az apró cseppek,

Zino nevet, két lány eddig

Redves mancsaimból eszik!

 

Hölgyek kínját fogságban

Szavakkal enyhíti Lorlan,

Halott vére, ember teste,

Rabságot hímünk sem kereste...

 

Egyetlen van, ki nyelvel

Skaven kínzómesterrel,

Nehéz dió kicsi Kyra,

Feltöri majd Zino mancsa.

 

Hol vannak a kedvesek?

A sok szép szó, „szeretlek"

Nem ér semmit rabságban,

Tettek nélkül aggódhatsz…

 

Nincs remény, nincs ígéret,

Nem jönnek a szerettek,

Kisujjukat nem mozdítják,

Nem hiányoznak a lánykák?

 

Remény kélhet, talán, mégis

Van, ki mentést szervezkedik,

Főkolompos ki más lehetne,

Mint az iszákosok kedvence.

 

Bizony-bizony, Diab Mester

Rabokat menteni nem restell,

Nyílpuskát ajz, hordót töltet

Teremjárókból szervez sereget.

 

Aranykezű, sámán, lovag,

Lelkes szívek, hősi szavak,

De jön Gavin, Krad szolgája,

Nem maradhat csukva szája.

 

…folytatás? Lesz…

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Kylwog_De_Lamar
Kelt:
Kelt:

Méreg az, mi gondolatot formál.

Vagy gondolat gyárt mérget?

Ám benned felgyült, ordítanál.

Miért nem vetsz neki véget?

 

Remegsz, görcs húzza izmaid.

Szíved pumpál.

Kezeiddel pusztítod emlékeid.

Mégis mit vártál?

 

Kíméletlen amit teszel.

És megsem éri mindez.

Harag az étked mit eszel.

És mégsem jobb mit érzel.

 

De a méreg ott van, benned kering.

Majd szét vet a harag.

Jobb sorsot mégsem kerít.

Ez benned megmarad.

 

Golyót mit vársz.

megsem érdemled.

Gondold el, mit érsz.

Keresd az értelmed.

 

Végül úgyis megálsz.

Vagy széthelyt a gondolat.

Messzi táj, mit belátsz.

Nincs benne fondorlat.

 

Ennyi. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az enyém.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:
(OFF)Nyah, ezen szösszenet nem tartozik a lentebbi „skaven-ciklushoz” , az most user elkedvetlenedése miatt egy ideig szünetel, ámde eztet is egy terembeli játék ihlette, melyet volt szerencsém megpislantani anno… Aki felismeri a kariját kap egy piros pontot… :felvon: :) :sor: (/OFF)


Románc

Ajtó nyílik, itt a terem,
Jöttem várni a szerelmem,
EReSz megvan, meg a Csapos,
Diab Mester, bort kaphatok?

Ha kapok, mondok új mesét,
Egy udvarlás történetét,
Mely egy kicsit rendhagyó,
Ámde igen megkapó!

Nyíló ajtó nagyot zörög,
Trónterembe egy ork döcög
Befele, rögvest a pultot nézi,
Csapostól a sörét kéri.

Fránya ajtó megint csattan,
Csinos jány fotelbe huppan,
Keresztbe téve két lába,
Fel is csúszik a szoknyája.

Orknak szeme tágra nyitva,
Sör mellett a látványt is issza
Magába, így dörrenve a jányra:
Van a nősténynek Gazdája?

Pislog csak a szép leány,
Nem volt elég a fogság
Skavenek börtönében?
Gazdám? Nekem? Kérem…

Enyém a nő, te böszme ork!
Így felesel a Csapos,
Mert ő nem fél semmitől,
Míg ő áll a pult mögött.

Azonban egy mágus is
Védené a hölgyet kicsit,
Kakaskodhatnak a pasik,
Az ablakon meg ki kopog itt?

Kicsi szárnyas valami,
Rohannak beengedni,
Mindahányan, ámde közben
Gerendákon pár lény figyel.

Bátor hős lovag is itt van, nesze,
Szép a vértje, de nincsen sok esze,
Keményen förmed az orkra,
Hogy a jánykát békén hagyja.

Udvarlásnak vége mi lett volna,
Nem tudtuk meg sajna soha,
Patkánykák csináltak kis gyakást,
Osztogathatott az ork sok maflást.

És hogy mi volna dalom tanulsága?
Orkkal szemben ne ülj le szoknyába’ ! :( :pirul: :para: :) :D :felvon:
Link a témához
Megosztás más oldalakon

Kylwog_De_Lamar
Kelt:
Kelt:

Hát ez fantörpikus volt. XD Grusnik pedig az enyém kérep a pirospontomat.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Water_Lily
Kelt:
Kelt:

Jujj ^^ Rettegtem tőle, de tetszik nekem is. És igen... sohatöbbetszoknyát :para:

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Diabolis
Kelt:
Kelt:

Akkor most én is kapok pirospontot? :para::):)

Link a témához
Megosztás más oldalakon

John_Gavin
Kelt:
Kelt:

Jómagam is ráleltem egy részletre amit sértésnek veszek :para: :)

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:

Egy nap?

 

Fájó fények, fura szavak,

Sok betű közt egy szám marad

Amit nézek, csendben,

Mi régen volt, érzem.

 

Szavak közt egy régi harcos,

Pajzsa rég volt, vértje karcos,

Sisakján egy huszonhármas,

Ék-szemével messze láthat.

 

Voltak szavak, egyszer, régen,

Volt, hogy halkan, kicsit féltem,

Volt nevetés, sírás, sebek,

Hordozhat rég sok-sok heget.

 

Volt egy hangja, van egy arca,

Büszke gerinc, tiszta harca

Végére tán soha nem ér,

Egyetlen lesz, ki halkan kér.

 

Voltak számok, voltak nevek,

Voltak harcok, vannak hegek,

Vannak nevek, vannak helyek,

Írkálhatok még? Engeded?

 

Nem. Nem írok én már többet,

Trónusodról le nem löklek,

Tört sisakom megemelem,

Legyen nedves kicsit szemem.

 

Legyen utad, legyen hited,

Legyen mindig fénylő szemed,

Legyen karod, legyen szavad,

Sose várd, azt, mi elszaladt.

 

Legyen éved, legyen véred,

Kapd meg, hogyha szépen kéred,

Legyen egyszer, legyen mindig,

Odabent, és néha kint is.

 

Voltak szavak, vannak sorok,

Ne maradjon száraz torok,

Legyen kicsit, lehessen még,

Belőlem meg most már elég…

 

…sokszépjómindentbelédteAlew…

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:

Fáj?

 

Sivár mezőn kopott romok,

Szél sodorhat véres kormot

Lassan. Meg-megállva

Jő egy alak, sántikálva.

 

Kopott botja tört kezében,

Kopott fények vak szemében,

Sánta lába, fájó feje,

Nincs már kedve, nincs ereje.

 

Lassan kezdene bús dalba,

Romok között botorkálva,

Övén rozsdás kardot himbál,

Véres vértjén átkos minták.

 

Volt egy érzés, volt egy hajnal,

Szíved vettem édes dallal

Napfényes szép napon,

Emlékszel még? Tudom.

 

Volt egy érzés, volt sok sértés,

Átkos percek, rossz kísértés,

Voltak órák, voltak napok,

Édes esték, bús hajnalok.

 

Volt egy kedves, volt egy édes,

Volt, hogy kicsit halkan féltem,

Volt érintés, volt kacagás,

Volt egy, s volt ott még más.

 

Voltak sebek, voltak hitek,

Volt hogy adtad, volt, hogy vitted,

Volt fényes vért, volt szép sisak,

Volt tán az is, mi most marad.

 

Volt pár szavunk, volt hajnalunk,

Adtunk egyszer, néha kaptunk,

Voltak esték, voltak dalok,

Volt, hogy vitte, mit itt hagyott.

 

Volt pár barát, volt sok eszme,

Volt ki eltünt, ködbe veszve

Bús hajnal átkos pírjával

Pajzsot törve szép kardjával.

 

Így dalol a kopott alak,

Kormos romok között halad

Sánta lábán botorkálva,

Néha azért meg-megállva.

 

Lesz még dal, és lesz még érzés?

Lesz még édes-bús kísértés?

Lesz még szavunk, lesz hajnalunk?

Lesz, hogy veszünk, lesz, hogy adunk?

 

Lesz még ketten? Lesz még hárman?

Lesz még egyszer, szépen, párban?

Lesz még kínunk? Lesz örömünk?

Lesz még díszes-tört fegyverünk?

 

Megtorpan a kopott dalnok,

Süket füllel vajh mit hallott,

Gondolkodhat szépen rajta,

Elnézve a bús távolba.

 

Nincs már dal, nincsenek szavak,

Véres ajkon mosoly marad,

Fénylenek a fájó szemek,

Átkos árnyak kísértenek.

 

Biccent hát a kopott alak,

Indul tovább, mégis marad

Útján, amit kiválasztott,

Megtalálhatod majd, ott…

 

…lehet…

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 2 héttel később...
Scipio
Kelt:
Kelt:

Kedvenc Düdümnek az Ő Drágájától, mai napra... :) :kirohog: :)

 

Édesem, szülinapod volna,

Mit nem hallott e Dalnok,

Ki most írkál. Neked.

Zsebreteheted,

Vagy csak nézd, s figyelj,

Dúdolj, énekelj,

Nosza hát rajta,

Figyelj a Dalra...

Sokat. Szépet. Még.

Kívánnék? Néked.

Volt sok, volt szép,

Volt kín, volt ék,

Lehet sok, lehet több,

Lehet jó, vagy lökött,

Legyen szép, legyen jó,

Legyen nyáron színes hó,

Legyen egy, legyen sok,

Legyen szebb, legyen jobb,

Legyen adva, legyen kapva,

Legyen csendben, megmaradva.

 

...legalábbtízszerennyitmégbelédtechrist...

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:

Neki… mai napra?

 

Zord hidegben semmi fehér,

Sziklás hegyben kopott telér,

Számot súgni hölgynek sértés,

Szép szavakban örök érzés.

 

Volt sok minden, voltak álmok,

Volt, hogy nézett, néha látott,

Szomor fényben örök alak,

Elmúlhat és mégis marad.

 

Eggyel több, vagy megint újabb,

Nem indulsz már vándorútra

Nagy zsákodban szép tervekkel,

Kicsiny ölben szép szemekkel.

 

Egyszer írtam, sokszor sírtunk,

Néha vittük, néha bírtunk,

Volt sok szép, meg sok nem jó,

Hideg fényben csendes szó…

 

Nézem arcod, látom szemed,

Sírok egyszer, majd nevetek,

Mosolyodból kacajt látok,

Áldássá szelídült átok.

 

Nem kívánok, csak csendesen

Válladra hajtanám fejem

Halkan, szépen suttogva,

Örökre így maradva.

 

Látok egyet, látok ennyit,

Tűzpillangókat repkedni

Langyos-rideg éji szélben,

Komor-fura, új reményben…

 

Adnék sokat, adnék egyet,

Szép szavakkal buta verset

Írtam. Neked. Mai napra?

Vidd magaddal a holnapba…

 

…mindentnekedtekedves…

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 1 hónappal később...
Polla
Kelt:
Kelt:

A vampok

~a férfiakat könyörtelenül kihasználó, démoni nők.

A vampok az egész világon, főleg Nyugat-Európában felfedezhetők. Életkoruk általában 15 és 35 év közé esik, kizárólag nők tartoznak közéjük. Közös ismertetőjelük a vadítóan szexi kisugárzás, az őket övező lendület, folyamatos pörgés és a siker, amely minden mozdulatukat követi. Többnyire hozzájuk hasonlóan sikeres, csábító férfiakkal kezdenek, s néhányan gyakran váltogatják partnereiket.

Testfelépítésük arányos és hibátlan, szálkás izomzatuk a konditeremnek és a vegetáriánus étrendnek köszönhető. Hosszú lábak, feszes test, kecses nyak és hosszú ujjak jellemzik, amelyek ugyancsak hosszú, tökéletesre manikűrözött karmokban végződnek. Ez a kézfelépítés lehetővé teszi számukra a gépírást, SMS pötyögést és a Blueberry illetve egyéb érintőképernyős készülékek villámgyors használatát, karmaik pedig megfelelőek a cigarettásdoboz kinyitásához és az aprópénz pultról való felszedéséhez.

Nyaktartó izmaik a szokásosnál lazábbak, így könnyen a válluk és a fülük közé tudják szorítani a telefont beszéd közben.

Gyorsaságuk páratlan, egyensúlyérzékük kiváló, ami nagyban segíti őket a tűsarkokon való közlekedésben: macskakövön és betonon, valamint parkettán egyaránt. Mozgáskoordinációjuk tökéletes, a városban emberek közötti szlalomozásban verhetetlenek.

Figyelmüket egyszerre több dolog között tudják megosztani és végtagjaikat jobban képesek mozgatni, mint egy átlagember, ezért lehetséges hogy egyszerre több dolog van kezeikben mégis képesek az ajtónyitásra, sminkelésre vagy a pénztárnál való fizetésre. (Ugyancsak ezt szemléleti, amikor egy vamp jobb kezében kávé és cigaretta, bal kezében esernyő és újság, illetve mindkét vállán egy-egy táska található, közben telefonon beszél és buszjegyet vált.)

Szem- és hajszínük változó, öltözékük mindig elegáns. Az előítéletekkel ellentétben rendkívül jól vezetnek autót és/vagy motort.

Pihenésigényük rendkívül alacsony, napi 2-4 óra alvás elegendő számukra az egész napi pörgéshez. Táplálkozásukat tekintve vegetáriánusok, de napi fogyasztásuk jelentős részét teszi ki a nikotin, koffein és taurin hármasa.

Rendkívül veszélyesek és gyakorlatilag egyetlen esetben védtelenek: ha karmaikon a festés éppen szárad.

Mozgásuk vadmacskák kecsességét idézi, tulajdonságaikat tekintve kitartóak, ambiciózusak, akaratosak.

Veszélyesek, épp ezért tanácsos őket elkerülni.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 2 héttel később...
Scipio
Kelt:
Kelt:

Diab Mester Nagy Igazságai – Sokadik Fejezet

 

Ajtó nyílik, itt a terem,

Ismét vár rám a hencserem,

EReSz is van, meg a Csapos,

Kiről mostan dalolgatok!

 

ESeMDének zsebében,

A teremre ránéztem,

Csaposunkat megláttam,

Társalgott egy lánykával.

 

Szöszke vót a jányka,

Vót neki nagy szája,

Nem is hagyta csukva,

Csaposunkat ugratta.

 

Ne légy te jány szemtelen,

Mert nem adok piát neked!

Így perelt a jó csapos,

Meg még egyet mondhatott:

 

Az én kedvesem, biza,

Nem ily szemtelen liba,

Kedves, kellemetes személy,

Nyelvelésre nála nincs esély.

 

Nah, mesémnek itt a vége,

Tanulság is száll az égbe:

Kicsi Kyra nem pofátlan,

Csapostól ma ezt tanultam!

 

Már csak egyet kérdezek:

Kyrácska is tudja ezt? :) :) :kirohog:

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 3 héttel később...
Scipio
Kelt:
Kelt:

Sóhaj… féle.

 

Kopott szirten csendes árnyék

Halkan kéri: Kicsit várj még!

Várj még, kérlek, mesélhetek

Fájdalmasat, vagy szépeket.

 

Mesélhetnék új világot,

Véres réten zord virágot

Szedve menetelő hadakat,

Egymással is csatázhatnak.

 

Mesélhetnék folyót, s eget,

Bús dallal csatázó sereget,

Hegyek közt suhanó dallam,

Szépen kértél, neked adtam.

 

Hegyek közt suhanó kis patak,

Úszkálnak benne szivárvány-halak,

Mikor még hallgattál rám, Babám,

Szavunk felkúszott szív-falán.

 

Mosolyban mesélek szépeket,

Fájó torokkal hangos éneket,

Fura szavakkal hallgatok,

Nem kértél, de mégis adhatok.

 

Figyelj hát mesémre, Kisfiam,

Hallgass, hogy szavamat adjam

Neked kínos kis hajnalon,

Véle tán szavadat is kapom.

 

Fáradt arczodon könny csorog,

Bensődben fenevad morog

Halkan, éhsége nem szűnik,

Felbukkant, s azonnal eltűnik.

 

Sík vidéken robogott kis folyó,

Rajta dülöngélt csepp hajó,

Mikor elsüllyedt, ohh, Babám,

Könnycsepp suhant át ércz-falán.

 

Ne figyelj mesémre, ostoba,

Tedd el magadnak holnapra

Fura soraimat, s aludj vele,

Sóhajtás szállhat reményre.

 

Elfelejtettem már írni is,

Nade mesém akkor sem hamis,

Mikor befejezem végre, Babám,

Hangom örökre elveszik talán.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 2 héttel később...
wex
Kelt:
Kelt:

*sötét ruhás alak lép az emelvényre, arcát félig csuklya takarja...látszólag elbizonytalanodik, majd megpendíti lantját és belekezd a történetbe...hangja egy fiatal nő lágy hangja*

 

Átok

(egy énekmondó előadásában)

 

Nem háborúzni, dalolni jöttem,

A vész és fájdalom már mögöttem.

Letettem az íjat, a kardot,

Feladtam az örök harcot.

 

Hunyd le szemed közönségem,

Hogy meglásd a sötétséget a fényben.

Elmesélem egy hős történetét,

A felemelkedését majd végzetét.

 

Gyönyörű nő volt, a város szépe,

A szeme mint az égbolt kékje.

Haja gesztenye, érintése könnyed,

Mosolya édes, most is gyönyörködtet.

 

De egy napon Cyric rápillantott,

A boldogsága, jósága szertefoszlott.

Nem maradt más szívében, csak hazugság,

Átkos érzelemmentesség és gonoszság.

 

Amerre járt csak pusztulást hozott,

Özvegy anyákon, árva gyermekeken kacagott.

Kíméletlenül gyilkolt, nem ismert kegyelmet,

Útján felgyújtott házak, elsorvadt tetemek.

 

Hatalmat kapott, de a halált kereste,

Mi régen fontos volt, mind elfeledte.

Nem volt többé kedves, gyengéd,

Cyric örökre elragadta a lelkét.

 

*szél kel, a dalnok csuklyáját meglebegteti, majd hátrafújja*

 

Népe elmenekült, mindenki megvetette,

Csak egy férfi volt, kinek szíve szerette.

Ki életre szóló társa akart lenni,

S vele az úton örökké együtt menni.

 

Összeszedte hát minden erejét,

Hogy kiálljon, s megmentse kedvesét.

Nem félt, bízott a győzelmében,

Fanatikus tűz lobogott szemében.

 

Tőr villan, egy férfitest a porba hull,

A lány csak nézte őt békésen, szótlanul.

Könnycsepp kúszik a haldokló szeméből,

Hát csak ennyire futotta erejéből?

 

Nincs már emlék, nincs már béke,

Az élet mit terveztünk, annak már vége.

Próbál valamit mondani, hangja halkul,

Utolsót dobban a szív, majd elnémul.

 

*egy pillanatra megáll, csak a lantot pengeti halkan*

 

Cyric győzelemittasan felnevet,

Alászáll, hangjától a föld megremeg.

Harag, gyilkosság, rejtőző tettesek,

Ezek számára mind-mind kedvesek.

 

Megtetted hát mit parancsoltam néked,

Néz körül, nincs többé néped!

Magammal viszlek, de meghagyom életed,

Hogy emlékezz rájuk, ez a Te végzeted!

 

*ismét apró szünet, az utolsó versszakot már nagyon halkan mondja*

 

Gyönyörű nő volt, a város szépe,

A szeme mint az égbolt kékje.

Haja gesztenye, érintése holt,

Távol állt mindentől, mi valaha volt.

 

*a magasba emeli tekintetét... kék szeme könnytől ragyog, a feltámadt szél barna hajával játszik*

 

(OFF)Cyric: Forgotten Realms világán egy gonosz isten. (/OFF)
Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 1 hónappal később...
Scipio
Kelt:
Kelt:

Tanítványomnak, holnapi napra...

 

Homályos az üveg szeme előtt,

Homályos szemekkel nézhetem őt

Lopva, mert nyíltan nem teszem

Tanítványomat nézi vén fejem.

 

Tanul, tanít, mesél, alkot,

Itt is van, meg kicsit ott

Nézi húgát, avagy mást épp,

Ifjú fejében sok igaz kép.

 

Deddel törödve, jót regélve,

Látva is, nem csupán nézve

Ifjú fejjel igazat szól

Egyszer Látott, kérdés még hol...

 

Egy nap. Mire írtam.

Vagy több? Ennyit bírtam

Adni. Neked. Tanítványom.

Buta verssel fejem hajtom...

 

"...az Erő legyen Veled, Padawan..."

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 3 héttel később...
Kylwog_De_Lamar
Kelt:
Kelt:

Nyílik az ajtó.

Koppan a zár.

Itt a kalandozó.

Ki nőre vadász.

 

Megjön a ficsúr.

A gitáros.

Idegszál a húr.

Kérdése talányos.

 

Nőre vár őkelme?

Szakad az ideg.

Robban az elme.

Ebből van már elege!

 

nyelve éles, hangja rideg.

Elpattan hát, még egy ideg

Megjön a nő, az egyik nagy Ő.

Pattan az úr, int egy "ágyőt"

 

A test izmos, az elme ragyog.

Helló, macsó vagyok!

Kuncog a nő, arca ragyog.

Helló, férjnél vagyok!

 

Vörös a fej, hangos a kacaj.

A ficsúr röhög, majd meg hal.

Ez kell neked Don Huan!

Lepedő akrobatika, semmi más!

 

Utolsó ideg, hát az is elpattan!

Kard s mágia csattan.

Repül az üveg, Logoff a kéz.

Ennyi-e történet, és kész!

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 5 héttel később...
wex
Kelt:
Kelt:

Ezt a kis versikét tegnap kreáltam:

 

Dalnok

 

Magányos lovas közeledett a palotához

Az egykori, rég elfeledett otthonához.

Lova békésen léptetett a tavaszi réten,

Alakja megcsillant a délutáni fényben.

 

Széles karimájú kalapja takarta az arcát,

Hátára szíjazta lucfenyőből készült lantját.

Csicsás ingjét mindig büszkén hordta,

Oldalán a kardja, mit evett már a rozsda.

 

Dalnok volt ő, mestere a csábításnak,

Kit a nők ágyukba mindig visszavárnak.

Ismerte a tréfát, bátor szívvel vívott,

Kastélyokban, nemeseknél jókedvűen ivott.

 

Bejárta a világot, keresztül és kasul,

Ha búslakodott a bort hívta vígaszul.

Kerülték a haramiák, tisztelték a népek,

Gyakran kapott ajándékot, mindenféle szépet.

 

Hosszú idő után ismerős vidékre tévedt,

Tekintete a messzeségbe révedt.

Elhagyta a rétet, átkelt a saras folyón,

Túl a dombokon, patak vizét itta mohón.

 

Felnyergelt ismét, majd lovát az útra vezette,

Megnézte a tölgyet, hol első versét szerezte.

Ahogy közelített a nemesi kúria felé,

Népes gyereksereg gyülekezett köré.

 

Az apróságok visítva, kacagva kísérték,

Bámulták, de megközelíteni nem merték.

Megérkezett a palota kapujához, várt,

Kattantak a zárak, nyikordult a pánt.

 

Kinyílt a kapu, a hangja medveként remeg

A távolban rozoga alakot látott meg.

Elhízott öregúr, nem más, mint a gazda,

Tüsténkedik, háza népét utasítgatja:

 

- Vágjátok le a legszebb malacot,

- Rakjatok az asztalra körtét, barackot!

- Gyúrjatok cipót, bort ide egy hordóval,

- Mozogjatok, csináljátok már, azonnal!

 

Sürögnek is a szolgák, befűtik a kemencét,

A konyhában malacot sütnek, a háziúr kedvencét.

A pincében csapra vernek egy hordót,

Báli ruhát ölt a nagyasszony, a bordót.

 

Illendően köszönti a ház a vendégét,

Nem feledték el a dalnok emlékét.

Az istállósfiú elvezeti megfáradt lovát,

Hellyel kínálják, felszolgálják a vacsorát.

 

Kérdezgetik, hogy mit látott, merre járt,

A dalnok elmosolyodik, csak erre várt.

Elregéli hőstetteit, lódít nem is kétszer,

Mesél a sárkányról amit legyűrt félkézzel.

 

- Aztán hol van a nagyságos úr lánya?

Néz körül a vendég, hátha meglátja.

- Amikor elindultam, van már vagy 10 éve,

Már akkor is ő volt a környék szépe!

 

Vörösödik a gazda, kiabál a szolgával,

Hogy tüstént menjen és jöjjön a lányával.

Micsoda sértés, hogy ilyenkor nem mutatkozik,

Rohan is a szolga, míg az úr szabadkozik.

 

Esznek, isznak, jókedvűen telik az este,

Visszatér a szolga, előtte valódi menyecske.

Bizony felcseperedett a nemes úr lánya,

Gyönyörű, a városban nincs is neki párja.

 

Meghajol, szégyenlősen az asztalhoz lép,

Hangos tányércsörgéssel fogadja az asztalnép.

Megcsodálja a dalnok, el is akad a lélegzete,

Vigyorog, nem csalta meg őt a jó emlékezete.

 

Teszi a szépet, szava mint a ragyogó kincs,

A kisasszony szívének ellene esélye sincs.

Hamar belehabarodott, elcsavarta a fejét,

Egy pillanatra rejtve meg is fogta a kezét.

 

Mulatozással, táncolással telt az este,

A kisasszony csábítónk tekintetét kereste.

Később nyugodni tértek a nemesek, a szolgák,

Magasan járt a hold, a kutyák megugatták.

 

Ébred a kastély, dalnokunk nevét kiabálták,

A tegnapi vendégnek nyomát sem találták.

Elvitte a kisasszonyt és az arany függőket,

A háziak reggel már hiába keresték őket.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 1 hónappal később...
Scipio
Kelt:
Kelt:
(OFF)Nesztek, nép. Aki felismeri magát, kap piros pontot, aki gyömbérsört is postáz mellé, az kettőt :P :( :P (/OFF)


Ajtó nyílik, itt a terem,
Megkeresem a hencserem,
RSZ megvan, meg a Csapos,
Diab Mester, sert kaphatok?

Ha kapok, tán mondok mesét,
Fura éjjel történetét,
Node, mert az mindig kellhet,
Hallgassátok énekemet!

Volt egyszer egy szép éjjel,
Nomeg egy régi trónterem,
Ott, s akkor mi történt a néppel,
Arról szólna most énekem.

Nagy a meleg, jó az idő,
Teremben se férfi, se nő,
Kivéve most, mert éppen,
Érkeztek már vagy négyen.

Jó Csaposunk a pultjánál,
Ha szépen kérsz, ki is szolgál
Bármivel, mit óhajtasz,
De véle bajuszt ne akassz.

Rég itt rontja a levegőt,
De azért mi szeretjük őt,
Fakó képe, éles nyelve,
Ablakban ül épp a beste.

Szöszke leány, új még erre,
Bort vett az imént kezébe,
Csaposunkkal társalog,
Tán csak nem bájitalt kapott?

Színes ruhák, komoly arc,
Szép nagy egó, nemes kaszt,
Hölgyünk elheverne éppen,
Nyafog kicsit: Fázom, kérem!

Nagy visongás, hangos nagyon,
Lesz is rögtön riadalom,
Patkányok jöttek tán vissza?
Tüzet gyújt a kis boszorka.

Susmorgás a konyhából,
Vékony hangocska így szól:
Támadunk már, kérem?
Mért vagyunk itt? Nem értem!

Bereccsen a konyhaajtó,
Beront egy nagy rakás manó,
Fel vannak ám fegyverkezve,
Rádörrennek a népekre!

Csend legyen, és riadalom,
Eljött a manó-hatalom!
Visszük mindet mosogatni,
Most lehet majd sikongatni!

Nade kérem az én lábam
Mit keresne a konyhában?
Már megint Színeske nyafog,
Lenézi a sok kis manót.

Mosogatok én nektek,
De a Csapost is viszitek!
Sápadtka így üzletel,
Más illet nem merészel!

Szöszke lányka nem érti
Mért kellene mosogatni,
Ráncolja homlokát édesen,
Ugye fáj már, Édesem?

Nem megyek sehova én,
Csak keresztül a testén!
Zengi Csaposunk bátran
Mutatva fakó lánykára.

Node, mert az megint van,
Sok manó néz a pultra,
Nagy Szent Csapos! Rebegnek
Piaadóistennek.

Imádjatok, így helyes,
Akkor lehetek kegyes.
Így dörgi a jó Csapos:
Akkor piát is kaptok!

De kis manók, tudjátok mit?
Szoknyán kerestek szotyit,
Nomeg a Csapos marad,
Sok kis manó piát kap!

Megalkudott a Csapos,
El is tüntek a manók,
Szotyikeresés nem lett,
De lesz még ebből történet! :D :P :cool:
Link a témához
Megosztás más oldalakon

Scipio
Kelt:
Kelt:

Szőr Ví Tamin, a Krach Szesztvériség igaz(i) lovagja

 

Ajtó nyílik, itt a terem,

Nem érdekel a hencserem,

Van bent nőnemű egyed,

Jól beszédbe elegyedek.

 

Kultúra, s Tudás lovagpapja,

Rímelgetőt meg se látja,

Jahogy nincsen szoknyája?

Csapos verseljen magába.

 

Bejön még egy belőlem?

Ignórt megint ellőttem.

Hatásos kis régi szpell,

Végén még játszanom kell!

 

Három szónál ne többet,

Végén még fáradt leszek!

Köszönök, s unatkozom,

Van szép kolosszeumom.

 

Klánvezér lennék hirtelen,

Telve lesz majd szép fejem?

Mostan el is sietek,

Nejem van a teremben!

 

:kicsiartatlannemovolt: :fehervillamos: :diabkapoksort?:

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 3 héttel később...
Diabolis
Kelt:
Kelt:

......................MINDENT.........................

 

Hogy ha szépet álmodsz egy éjjelen,

Majd jegyezd meg Kedvesem.

Meséld el Nekem, mikor mellettem ér a nap,

Had segítsek, hogy az álmok valóra váljanak.

 

Hogy ha szépet álmodsz egy éjjelen,

Majd jegyezd meg Kedvesem.

Tiszta papírra rajzold le a mesét,

És lásd, az életünk milyen csodaszép.

 

Hogy ha majd, szépet álmodsz egy éjjelen,

Jusson eszedbe mit most Neked ígértem.

Vedd elő a mesekönyv megsárgult lapjait,

S minket átölelve hallgatják gyermekeink majd meséit.

 

Több éve nem írtam verset. Köszönöm Neked, hogy újra kihozod belőlem ezt az érzést.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

  • 8 hónappal később...
wex
Kelt:
Kelt:

Kis összefoglaló a mai játékunkról :)

 

 

Lovas kísérettel érkezett meg a nemes lord,

Kinek szíve már régen egy démonhercegé volt.

Aranytollat tartott csőrében a büszke madár,

Címerében ez állt, ezt viselte minden batár.

 

Óh jajj! Nem is sejtette Terália büszke népe,

Lord Gaston de Rion veszedelmet hoz a vidékre.

Nagy árat fizetett ő egykor az Esdari csatában,

Győzedelmeskedett, de lelke egy démon markában.

 

Arra kényszerült, hogy adózzon fogva tartójának,

Démoni birodalmába küldje, kik mellette állnak.

Bizony hamar elfogytak a katonák és a szolgák,

Terália kastélyáig már az utolsó emberei hozták.

 

Fennhangon hirdette, hogy zsoldosokat fogadna,

Jelentkezzen, aki a karavánnal Dusnardba tartana.

Cselt vetett, hazudott és a sorsverte átkozott,

A jelentkezőknek húsz aranytallért ajánlott.

 

Jöttek is a jelentkezők, a kalandvágyó népek,

Kik egy öreg ember rémmeséjétől sem féltek.

Hiába regélt a Könnyek Erdejéről nekik,

Hol démoni erők áldozataikat szedik.

 

Nem volt más hátra, megnyitotta a teret,

Megnyílt a kapu, elnyelte az öt szekeret.

Minő borzalom, a lord az öreg életét vette.

Mire bezárult a kapu, lelkét kilehelte.

 

Megérkeztek hőseink a Könnyek Erdejébe,

Hogy mit szállítottak, akkor vették észre.

Megkötözött és jajveszékelő emberek,

A lord áldozatai, neki már nem kellenek.

 

Csendes volt az erdő, halott volt a táj,

Szárnycsapásokat hallottak, megmozdult a száj.

Hirtelen történt, mire felkészülhettek volna,

Lecsapott rájuk a démoni szárnyas horda.

 

Bőszen harcoltak és sikerrel is jártak,

A gonosz bestiákból jó néhányat levágtak.

Elmúlt hát a veszély, hamar útra keltek,

Az erdő szélén egy obeliszket leltek.

 

Démoni rúnák éktelenkedtek fekete peremén,

Lefordították a jeleket, hazaút volt a nyeremény.

Túlélték mind, de szentül megfogadták,

Árulásáért a nemes vérét kiontják.

Link a témához
Megosztás más oldalakon

Hozz létre egy felhasználói fiókot, vagy jelentkezz be

Megjegyzés írásához felhasználói fiók kell

Fiók létrehozása

Regisztrálj egy új felhasználói fiókot közösségünkben.

Új felhasználói fiók létrehozása

Belépés

Van már felhasználói fiókod? Lépj be itt.

Lépj be

Magazin

Az LFG.HU az RPG.HU jogutódja. Az RPG.HU a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által jegyzett magazin. Nyilvántartási szám: 3.4.1.1467/1999.

© Copyright 1997-2010 RPG.HU, 2010-2021 LFG.HU - Minden jog fenntartva

Kik vagyunk

LFG: Looking For Group - csapatkeresés közös játékhoz. Az RPG-s rövidítés azonban nemcsak szerepjátékos csapatoknak szól. Oldalunk a kártyák, társasok kedvelőitől az SF-F irodalom szerelmesein át minden játékosnak szól.

×
×
  • Újat készíteni...