Karakter jellemzések és kijátszásuk

[Vendég Aryll Sabaor]

Név : Aryll Sabaor

 

Erő : 17

 

Gyorsaság : 14

 

Ügyesség : 13

 

Állóképesség : 14

 

Egészség : 17

 

Szépség : 16

 

Intelligencia : 15

 

Akaraterő : 13

 

Asztrál : 18

 

Faj : ember

 

Kor : 31

 

Született : Erigow

 

Kaszt : Paplovag

 

Iskola/Rend : Erigowi Krad Lovagrend

 

Tsz : 5.

 

Jellem : Rend

 

Vallás : Krad

 

A kari rövid története még finommításra szorul.. igazából még nem sikerült senkinek kihuzni belőle mit csinálta mikor/mielőtt ide került..azt tudni lehet hogy nem tudja merre van és rendkívül összezavarodott =)

 

Később bővítésre kerül.

 

Egyébként remélem mindenn karakter jellemzése szivesen van látva =) ő ma indult.

2005. január 2 szerkesztette : Aryll Sabaor

[Vendég Olivabogyó]

Név: Olivericus Scolaris

Faj: ember

Kor: 25 év

Kaszt: Szerzetes

 

25 évvel ezelőtt jött világra. Édesanyja a szülésbe bele halt, édesapja nem tudta elviselni a felesége halálát, így szerzetesrendnek adta az újszülöttet. Édesapja 2 év múlva újra nősül és családja lesz. A fiút elfelejti, hogy él. A szerzetesrend sajátja ként neveli Olivericust. 8-9 éves korára megtanul írni-olvasni rendesen. Közben már elkezdték tanítani a fiút a szerzetesrend harcművészeti alapjaira, ami az ökölharcra és a botharcra alapul ezt mesteri fokra fejlesztik az évek során. A Harc mellett még belemélyül a papi mágia rejtelmeibe is itt közép szintig sikerül eljutnia a tanulmányai alapján. Nagyon hatásos gyógyítási ereje van és nagyon jól képes átkokat megtörni is. A démon és élőhalott űzése alapszintű tudással megfelelő. Alapszinten még elsajátította a mágusok alapvarázslatainak nagy részét is. Megtanulta a rúnaírást is így képes tárgyakat felruházni varázserővel. Harcművészként képes kitérni a nyílveszők elől, amiket rá lőnek ki ezt nehéz leckék árán tanulta meg. Akkor képes kitérni előle, ha nem varázsol. Ha varázsol, akkor csak annak árán képes kitérni, ha a varázslatot félbehagyja és hagyja elszabadulni így mana robbanást idézve elő az elszabaduló manából.

A botja különleges darab még a mesterei ajándékozták neki. A bot mágiával átitatott maga a bot mágiahatástalanításával van feltöltve, amit egyszerű koncentrációval meglehet idézni a bothasználójának. Kétféle hatása van a botnak. Az egyik az, mikor magára varázsolja a hatástalanítást, ilyenkor a koncentrációval folyamatosan fent lehet tartani így, minden mágia lepereg róla. A másik mikor területre hat, ilyenkor a jelen lévők kb 2-3 percig nem képesek a mágiára és minden mágikus kisugárzás és mágia megszűnik létezni abban az 5méteres sugarú körben. Gyengéi sajnos nem volt jelent a mágikus kisugárzások eltüntetése óráin, mert olyankor a varázslás és a harcművészeteknek szentelte az időt, így nem képes elrejteni az asztrális és mentális és mágikus kisugárzását. Ez akkor jelent igazán hátrányt, ha mágiaszívó lénnyel akad össze, mert azok mindenképp megérzik a mágiát benne. És mivel nem képes elrejteni, így bárki felmérheti az erejét.

 

Tulajdonságok:

Erő: 6

Ügyesség: 7

Állóképesség: 5

Akaraterő: 6

Intelligencia: 7

Mana: 84

Életerő: 50

 

A tulajdonságok maximum értéke ennél számítás módnál maximum 10 értékű lehet.

Mana varázserő kiszámítása az akaraterő és az intelligencia szorzatának a kétszerese alapján számoltam ki.

Az életerőt az (állóképesség *10) ként számoltam ki. Mivel a szerzetes inkább a harcmodorra és a varázslásra fektet több figyelmet így az ügyessége és az intelligenciája fejlődőt jobban.

 

 

Képzetségek:

 

Bothasználat MF Képes a bottal a szerzetesi harcművészeti stílusban harcolni

Ökölharc MF A szerzetesek által tanított harcművészeti stílusban való verekedés

Papi mágia KF A papok által használt mágia használatát teszi lehetővé

Mágusok mágia AF A mágusok által teremtett mágia alapszintű megidézése

Démonűzés AF Az alsóház démonait el tudja űzni a közép és a felsőház démonait lassítani vagy megállítani képes, de elűzni semmiképp nem képes rá

Élőhalott űzés AF Bármilyen élőhallottat képes elűzni, ha az sebesült vagy gyenge a szerzetesnél.

Rúnaírás KF Képes mágikus tárgyakat létre hozni és megőrizni a tárgyban a mágiát is.

Átokmegszüntetése KF Képes az átkokat megtörni és megszűntetni, ha ismeri az átkot és azt is ismeri, hogy mi vagy ki okozta az átkot.

Meditáció MF Meditáció közben látványosabban gyógyulnak a sebei és a mana regenerálodása is nagymértékben felgyorsul. Ha harcközben használja akkor, mint harci meditáció használhatja képes arra is, hogy megérezze azt ha célba veszik. Meditáció közben nem varázsolhat.

Papi rituálé MF Ismeri az istene által használt összes rituálét és képes levezetni azt, képes felismerni az összes más isten rituáléját is.

 

 

Varázslatok:

 

Gyógyítás 5Mana Képes kézrátétellel meggyógyítani önmagát vagy másokat, elvesztett végtagokat nem növeszt vissza. Csak gyógyít.

Mágikus védelem 15Mana Mágikus védelmet hoz létre egy adott területen a mágus erejének megfelelő hatásfokkal.

Mágikus Pajzs 10Mana Egy kisebb aurát hoz létre a arra a személyre akire a varázsló éppenséggel varázsolta a pajzsot. Ez némi védelmet nyújt a támadások ellen.

Isten érintése 20Mana Ez igazából magas fokon hatásos és csak az élőhalottak ellen ér bármit is, mert felszentelt ökölnek minősül a pap keze, amivel az áldást osztogatja. Naponta kétszer idézhető meg.

Isten ajándéka 50Mana Véletlenszerű papi áldás, teljes gyógyítás a csapaton. Heti egyszer használható csak.

Isten litániája 15Mana Amíg mondja folyamatosan a litániát addig semmilyen gonosz teremtmény nem léphet be az 5m-es sugarú körbe. Hatalmas istenek, félistenek esetleg felsőbb rendű démonok megtörhetik ezt és átléphetnek rajta.

Isten átok űzése 25Mana Papi átokűzés varázslattal, csak akkor használ, ha ismeri az átok kilétét forrását erősségét, és tisztában van az átok következményeivel.

Tűzgolyó 10Mana Egyszerű tűz alapú varázslat egy labda nagyságú tűzgolyót varázsol és indít útjának a mágus. Magasabb szinteken már képes mindig becsapódik az ellenfélbe. Mindenképp látnia kell az ellenfelet.

Tűznyíl 5Mana Hasonló, mint a tűzgolyó csak itt nyílvessző formájában idézi meg a tűzmágiát. Ez általában kisebb ellenfelek ellen hatásos, mert a nagyobbaknál csak az éghető anyagokat gyújtja meg de kárt nem igazán tesz bennük. Mindenképp látnia kell az ellenfelet.

Fémizzítás 15Mana Egyszerű kisvarázslat. Arra alkalmas, hogy leszereljünk vele egy kardot forgató vagy páncélt viselő harcost rohamozás közben. Igen érdekes hatást kelt mikor a páncél hirtelen felmelegszik elviselhetetlen hőfokra.

Jégcsap 10Mana Jégmágia alapja egy jégcsap formájú jég lövedéket küld az ellenfél irányába kitérés célzás esetén kicsi rá az esély. Mindenképp látnia kell az ellenfelet.

Jég Pajzs 15Mana Egy kerek jégaurával veszi körbe az illetőt érdemes egy tűzmágiát használó ellen ezzel védekezni, mert akkor negyedelheti, esetleg megszünteti a tűzmágia által okozott veszteséget.

Föld Fal 20Mana Egy alap varázslat a földmágiából. Egy 2,5m fallal veszi körbe az kijelölt személyt elvileg a varázslat összeköthető úgy, hogy akár 7,5m falat is fel lehet húzni.

Szélvihar 15Mana Levegő mágia által közkedvelt alapszintű varázsalt, egy kisebb szélvihart kavar egy adott pontra, ezzel fegyverétől lehet megfosztani az ellenfeleket esetleg ellökni őket. Nagy testű teremtmények ellen fegyver kirántása lehetséges.

Mágiaérzékelés 1Mana Ez nem igazán varázslat amolyan hatodik érzék nem követel mana pontot, de mégis a varázskönyvben megtalálható, mert ha koncentrál a varázsló érzékelni fogja a mágia szövevényeit és a kiindulási pontjait. Azonosítja a használó által használt mágia típusát (pl. papi mágia). Maga a varázslatot, nem tudja ezzel meg állapítani csak érzékeli, hogy éppen alakulóban van.

Mágia hatástalanítása 30Mana Ezzel képes a varázsló hatástalanítani a legtöbb varázslatot. A varázslatot fenn lehet tartani koncentrációval, de nagyon mana igényes ezért inkább a pillanatnyi használata hatásosabb a varázslatok ellen.

Isteni Erő 5Mana Ez egyszerű erő varázslat megsokszorozza egy pap által kiválasztott személy erejét. Ha magára varázsolja, akkor más varázslattal nem fűzheti össze.

Lebegtetés 15Mana Képes tárgyakat vagy élőlényeket lebegtetni a levegőben, ha koncentrál a varázslatra, akkor képes a zuhanást is megfékezni.

Áldás 10Mana Egy papi áldást ad a kiválasztott személyre, akinek a kedve és a bátorsága és harci képességei megnövekednek ideglenesen.

Gyógyerő 45Mana A csapat tagokat gyógyítja fel a sérülések nagy részéből.

Étel és italteremtés 2Mana Ha nincs rendes étel-ital, akkor ez is megteszi néha.

Rúnaírás 25Mana Ezzel képes a rúnákat felírni bárhova ettől lesznek mágikusak a rúnák és maradnak meg bennük a mágia szövevényei.

[Vendég Dryen Aurus]

Kyra Aurus

 

MAGUS ET szerinti karakter

Név: Kyra Aurus

Kor: 20 év, de fiatalabbnak látszik

Származás Gorvik

Kaszt: fejvadászként indult, most a boszorkánysággal ismerkedik

Tanítói: Dryen, és bárki, aki hajlandó tanítani

Fegyver: tradicionális gorviki fegyverek, és kedvesétől kapott különleges aranyozott ikerkardja, mágikus, a másik ilyen penge ellen nem lehet vele támadni, ami pedig a férjénél van. Ja, és egy tűvető, általában vakító méreggel.

Felszerelés: sokminden található a feneketlen hátizsákjában

Kinézet: Kísértetiesen hasonlít nővérére. 50 kg, 168 cm. Fekete nagyon hosszú a haja, amit gyakran kontyként visel, ezüstkék szem, hófehér bőr, csinos, nőies test. Hozzá illő ruhák, gyakran visel selyemdacantot, vagy sima fekete nadrágot fehér inggel, kendőkkel. Fehérarany ékszerei vannak// Nővérére tekintettel nem hord ezüstöt :-DDD //, és egy medál, ami egy bizonyos ”G” betűt ábrázol, // Értsd: Giovanni! //ezt a nővérétől kapta. Hátizsák, tűvető, méreg mindig van nála.

Férje: Frank Allard, fejvadászok klánja

Faj: ember

 

Jellem: Furcsa egy nő. Könyörtelen gyilkossá nevelték, mégis néha érzéki, romantikus, érzelmekkel teli. Depresszióra hajlamos, ha gondjai vannak, és nagyon nem szereti, ha semmibe veszik. Hajlamos magába fordulni. Mostanság különösen érzékeny, terhessége sokat változtat rajta. Nem képes felfogni a helyzetét sem. Már nem is vadász, de még nem is boszi, így néha nem tudja, hogyan is kellene viselkednie. Kéretik elnézni neki.

 

Története: Anyám nagy kínok között hozott a világra, sötét éjszaka, hideg tél volt akkor, a Kacaj havát írták. Apám nem volt sehol, hogy segítsen, majd kétnapi kínlódás után sírtam fel először. Apám arcán csalódást lehetett felfedezni, mikor először meglátott. Mégegy lány?- érdeklődött, de arca minden fájdalmát elárulta. Anyámnak a szíve majd megszakadt ez arc láttán, legalábbis ezt mesélték. Apám akkor megesküdött, h vadász lesz belőlem. Dryennel is próbálkozott, de engem nem bíz a véletlenre. Amint már nem anyám táplált a klánhoz kerültem. Itt aztán belémverték a tudást, a tiszteletet. Nem volt apám, csak kiképzőm, nem volt játékbabám, csak rameirám. Az egyetlen lány voltam, a tanításomhoz különleges engedély kellett. Mikor kicsit nagyobb lettem megtanítottak minket az elménket védelmező pajzs felépítésére, és ezen energia más felhasználására is. Néhány mesterem ugyan piszkált, hogy most majd minden kiderül, de nem értettem, mégis nagyon zavart. Így egy estén rákérdeztem atyámra. Akkor tudtam meg a titkot, van egy nővérem, Dry. Az ő tanítását is itt kezdték, de ő a mentális erők terén ténykedik jelenleg, nem is messze innen, mint boszorkánytanonc. Nem szóltam, de tudtam: egyszer meg fogok ismerkedni vele. Telt az idő, lassan már az avatásom közeledett, és nővérkémet még mindig nem ismertem, anyámat is csak néhányszor láttam. Viszont volt egy fiú, Frank Allard, ki iránt szerelem ébredt a lelkemben. Mikor ez kiderült a prefedor maga elé hivatott, és közölte, h nem ezt várta tőlem. Azonnal fejezzem be, vagy nagy gond lesz belőle. Ne hibázzak, ne keserítsem le apámat, mint annakidején a nővérem is tette. Bár lelkem vérzett, mégis megtettem, amit parancsolt. Egy év múlva vadásszá avattak, meddővé tettek, és immáron majdnem teljes jogú voltam. Aztán néhány hónap múlva újra magához hivatott. Kráni követek érkeztek, és nagy megtiszteltetés ért. A saggia prefedorja üzletet kötött egy kráni falu messorrával, és hogy a szövetséget mindkét fél betartsa, „túsz” lettem, helyettem egy kráni fiú érkezett. El voltam keseredve, de mennem kellett. Apám csak ennyit mondott: -Dac’roah!- Pakoltam, és indultam, még édesanyámat sem volt időm meglátogatni. Ott egészen emberien fogadtak, és tovább tanítottak. Persze először a nyelvüket kellett megértenem, igaz beszéltek közös nyelven, ezt a legritkább esetekben tették. El kellett fogadnom különös szokásaikat, beilleszkedtem, dupla munkával elfogadtak félemberként! Nagy szó volt ez, hiszen a krániak nem közösködnek senkivel, vagy csak alig, engem pedig befogadtak szépen lassan, az idő múlásával. Teletek az évek, én leánnyá serdültem, majd fiatal és gyönyörű nővé. Ugyanakkor könyörtelen gyilkost neveltek belőlem, szinte már művészi tökéletességre fejlesztettem a stílusomat. Tudtam gyorsan ölni, ha a helyzet ezt kívánta, de ha kedvem tartotta, mint macska az egérrel, úgy játszottam az áldozataimmal. Egy dolgot kötöttek ki: nem használhattam az ő fegyvereiket, még meg sem érinthettem sem a sequort, sem a mara seqort. Viszont mesterien megtanítottak bánni a gorvikiak tradicionális fegyverével, a fejvadászkarddal. Már önálló megbízásokat is kaptam, külhoni létemre. Mikor az egyik ilyen megbízásomból visszaértem már messziről láttam a füstcsíkokat. A Falut lerohanták, és a földel tették egyenlővé. Néhányan még éltek, köztük az engem idehozó messor is. Mivel már érezte a közeledő halált, felajánlotta a szabadságomat. Talán tudta, hogy úgysem maradnék itt, hogy felélesszem a klánt, így utolsó erejével diktált nekem, majd aláírta a papírt: Immáron szabad vadász lettem. Normál esetben erre talán nincs szükség, de a falu kipusztulása miatt így látta jónak. Miután tisztességgel elhantoltam összeszedtem a holmimat, és visszatértem Gorvikba. Ott már a háza sem állt a családomnak. Apámat megölték, nővéremet elkergették, anyám szégyenében elszökött, elbujdosott. // Bővebben Dryen önéletrajzában a történtekről!// Nem volt értelme maradnom, és ekkor tettem meg életem első komoly fogadalmát: Megkeresem a nővéremet. Némi információt kaptam, hogy merre keressem, a nyomában jártam. Jártam az elfeknél, ahol majd nyolc évet töltött el, és követtem a kalandozócsapat útját, ahová társult. Néha csak órákkal, de mindig elkéstem. Azokon az utakon jártam, ahol ő. Utam során volt néhány élmény, amely meghatározónak bizonyult. Éreztem, hogy egyszer majd gyermeket is szeretnék, bár ez jó ideig csak álom volt. Később megtudtam, hogy a boszorkányok tudnak készíteni bizonyos főzetet //élet vize//, ami megoldhatja a problémámat, így ha csak tehettem tanultam utam során. Hosszú vándorlás után rátaláltam a csapatra, akikkel nővérkém járta Ynevet, ők igazítottak útba, így kerültem a kastély síkjára. És megtaláltam a nővéremet. Vámpír lett. Minden tudásunkat megosztottuk egymással, így kis részben az ő emlékeire is támaszkodhattam, viszont fel kellett adnom a reményt, hogy ő elkészítheti számomra a főzetet: az élet vizét. Segített, tanított, hiszen ő igazán átérezte a gondomat. Sőt, néhány halandó boszorkány ismerősére bízott, akik talán segíthetik a tanulásomat. Így ingáztam Velence, Ynev, és a kastély síkjai között. És ekkor ért a nagy öröm is. Frank, a gyermekkori szerelmem is itt tartózkodott. Elfojtott érzéseink mit sem változtak, csak folytattuk azt, amitől anno eltiltottak minket. Majd egy kis idő múltán, nemsokkal karácsony után összeházasodtunk. És még a szerencse is rámmosolygott: egy vadász ismerősöm megszerezte számomra az áhított főzetet. Ezekután nem is csodálkoztam rajta, hogy még a nászéjszakán gyermek fogantatott a méhemben. Kedvesem is tudomást szerzett a családjáról, kiderült, h apja nemes, így én is bárói rangot kaptam. Néhány héttel később nővérére lelt, aki boszorkány// Kao// Hát itt tartok most! Tanulok, és nagy-nagy szeretettel várom gyermekemet, aki igaz még csak héthetes, de már az életem része. Miatta szoktam le a dohányzásról is //nagyjából//, és mindent megteszek a boldogsásáért, legyen az akármi!

 

 

Hát ennyi lenne. Ajánlott hozzá elolvasni Dryen történetét is, de igyekeztem, hogy anélkül is érthető legyen. Kérdés esetén U2U, ígérem válaszolok. Tanácsokat, ötleteket is ugyanide várok! Köszi előre is minden kritikát! Puszi mindenkinek: Dry

[Elvira_nover]

Származás: olasz

Hívatás: apáca

Tevékenység: Ápolónő a Piramis-Kórházban

Mottó: Nézzétek az ég madarait...

Felszerelés: kék apáca rendi reverenda, rózsafüzér, feszület, spárgával felkötött kereszt a nyakban

 

Karakterlap leírás:

 

Tulajdonság:

Erő 2, Ügyesség 3, Állóképesség 3, Karizma 4, Manipuláció 3, Megjelenés 3, Észlelés 3, Intelligenca 3, Érzék 2.

 

Képességek:

 

Kitérés 3, Éberség 2, Lopakodás 2, Okkultizmus 3, Teológia 4, Kifejezőkészség 2, Kézitusa 2, Irányítás 4, Empátia 4, Orvostudomány 4.

 

Emberség: 9.

 

Igaz Hit: 4.

Gyermekkor

 

 

Firenzében látta meg a napvilágot. Édesapja tanár, bátyja művész, anyja ápolónő volt. Érdekelte az orvostudomány, nagyon szorgalmas volt a tanulásban.

Valláságáról legendákat regéltek kortársai, egyesek tisztelték is ezért nagyon. Örömmel ment templomba vasárnapokként. Rengeteget imádkozott, és a kórus is befogadta hangja miatt. Kicsit elzárkozott volt a többiektől. De akivel kapcsolatban volt, az a kevés ember, a felé az egész szíve nyitva állt.

Ezekben az időkben tett szüzességi fogadalmat. Ekkor még nem határozta el, hogy apáca lesz. Mégis ilyen fiatalon, a Hitéért ajánlotta fel, mely a haláláig tart.

 

Felnőtté válás

 

Középiskolai tanulmányai befejeztével, elgondolkozott, mivel akar foglalkozni. Szülei igencsak meglepődtek, mikor bejelentette, hogy hívást érez, és apácának megy. De szerencsére, itt is folytathatta orvosságos ambicióit. Nem csak a papokra igaz közmondás, miszerint holtig kell tanulni.

2005. február 7 szerkesztette : Elvira nover

[Vendég Tiger55.5]

//Clorel egy sárkányhoz képest, vagy egy olyan malkávhoz képest aki 6. genes Tremerét Diablerizált + ereje teljében van "színtetikus" vértől....ahoz képest ez semmi....   //

 

Khmm-Khmm

csak annyit,hogy a tremere ismerős karija volt,s le volt játszva a bitin.

Ő engedte a diabot.

mellékesen ha mostanság olvasol akkor láthatod,hogy nem színtetikus vér,csak az van ráírva...

nem a roha teszi az embert,veheted úgy is,hogy nem a felirat teszi az italt...

ja és üdvözlöm Unkas-t

[Vendég -Ly-]

Név: Ly

Kor: 18

Jellem: Jó... többnyire:)

 

Faj: macskatündér

Kinézet: testhez álló, sárga alapon lila motívumokkal diszített ruci, vállig érő, lilás árnyalatú haj, szintén lila perzsamacskafarok, macskafülek:)

 

Fajának jellegzetességei: át képes változni macskává (vörössé vagy feketévé), kitűnően íjászkodik (ezt elf nagyapjától tanulta) és képes eltüntetni farkát és füleit (magyarul emberré válik).

 

Élettörténet:

-Najóvanmá'! Ezt most nem veszem be, Ly! Valóban megkérte a kezed? -kérdezte egy kis, rozsdaszínű évszaktündér tőlem az erdő szélén, távol a kastélytól. Bizonyítékképpen felmutattam neki a kezemet, egyik ujjamon ott csillogott egy csodálatosan szép ezüstgyűrű egy kis, kék kővel a közepén:)

Egy kis faluban születtünk, én és a féltestvérem, Linda. Lindának más volt az anyja, ő csak évszaktündér volt, én macskatündér. Linda anyja tündér, az én anyám macskatündér, apánk edig szintén macskatündér volt.

Ahol kezdem a türténete, még 16 éves voltam (Linda 12)

-Váó! -tátotta el a száját meglepetésében... -lehetek én a koszorúslány?

 

----------

 

Előző éjjel jegyzett el az én édes galambon, a Szerelmem, kinek becses neve Rayman .

 

------------

 

Miközben ott nevetgéltünk a fák között, hirtelen furcsa érzésem támadt. Veszély közeleg...

A horizont felé pllantottunk, és láttuk a közeledő árnyakat. Minden állat a falunkban az eszét vesztette és az erdőbe menekült.. még a tyúkok is.

Észvezstve rohantunk a szüleinkhez... najó, az én édesanyám akkor már nem élt. Néha olyan érzetem van, hogy én öltem meg... akkor halt meg, mikor én születtem.

Majd megszólaltak a veszélykürtök. Egyre közelebb értek hozzánk a sárkányok.

Egy kis sikátorba bújtam, Linda a szüleinkkel elbújtak a házban, de én Rayyal akartam lenni. Félve bújtunk össze, remegtem mint a nyárfalevél, viszont kicsit biztonságban éreztem magam Ray "karjai" között. Ám nem is sejtettem, hogy ő hozta a sárkányokat (még máig nem tudom:) 9

 

--------------------

 

Pár nap múlva minden elégett. A sárkányok távozóban voltak, továbbmentek kelet felé. Egy ház sem maradt épen, még Linda is meghalt... a szüleink is... mindenki. Még Ray is...

Az egyik sárkány fel akart emészteni borzalmas tüzével, ám Ray magára vonta a figyelmét. Ez okozta vesztét...

Raymant is én öltem meg ?!

De nem volt időm rágódni ezen. El kellett indulnom egy hosszú útra, éreztem. Valami legbelűl hívni kezdett. Nem tudom, mi ez, és nehéz is lenne szavakba önteni...

Elsírattam, eltemettem mindenkit... két hónap múlva indultam el egy batyuval, bene némi élelemmel. Még megáltam Ray sírjánál és a gyűrűre néztem. Lehúzzam vagy sem? Majd úgy döntöttem, nem... őt még így is szeretni fogom! Mindörökké...

 

--------------

 

Elöszőr semmi sem akadt az utamba. Az élelem és a víz, amit magammal hoztam, gyorsan fogyott. Ám az erdő, melyen keresztül vezetett titokzatos utam, megajándékozott gyümölcseivel.

Két évig mendegéltem, és már készültem volna feladni, mikor nyávogást hallok az egyik ágról. Felnézek, és egy hófehér macskát látok.

-Hát te? -ülök le egy faágra és nem veszem le a szemem a macskáról. Az a fa ágán úgy fekszik, mint a kőszobor, csak a farkát mozgatja. Szemei kissé félősen csillognak. Majd veszem az üzenetét, fennakadt a fán.

-Na várjál csak, mindjárt segítek én rajtad! -nyugtatgatom és felmászok a fára.

Miután sikeresen lehoztam, barátságosan nyávogott egyett és egy bokor mögé ugrott. Pár percig újból egyedül voltam, majd újból megjelent a macska kérdő tekintettel.

-Mi van, nem követsz? -halottam hangját a fejemben. Nagyon meglepődtem ezen, mert csak fajom nagyobb egyedei képesek hallani a macskákat.

-Nah, gyere már! Jótet helyébe jót várj! -halottam megint a macskát. Bólintottam és követtem. Bokrokon ugrott keresztül, kis ligeteken vágott át... majd megált.

-Itt menj be, majd a lumok mutatják az utat!

-Lumok? -újabb meglepődés. Lumok a mi erdőnkben is laktak. Ezüstös-kékes színűek, fénylenek, és nélkülük már nem élne az én fajom. Ezekkel a kis varázslényekkel (?) vagyunk képesek a bonyolult varázslatokra is.

Belépek az újabb ligetbe. Egy egész kolóniát látok magam elött. Szinte ragyog a liget a fényüktől. Elmosolyodom, mint otthon. Lindával sokat kergettük a Lumkolóniákat, majd megvártuk, amig újból összeálnak, hogy újra szétkergethessük őket.

Az egyik kiválik a csapatból, körberepül engem párszor majd elindul az erső sötétje felé.

-Kövessssss!

Követem hát. A nap lassan felkelni készül a horizonton, mikor elérjük az erdő szélét és meglátom a kastélyt.

-Váó! -tátom el a szám. Külömböző lények csavarognak a kastély körül: gnollok, tündérek, griffek, unicornisok... és egykét sárkány.

 

------------------

 

Két nap múlva vettem észre, hogy pár erdei lény sokszor lenéz a kastélyhoz, utána vagy sebekkel, vagy anélkül térnek vissza.

Eldöntöttem hát, hogy lenézek egyszer.

Egyik este benéztem az ablakon. Még így is éreztem a bentről kiszűrődő meleget. Vágyakoztam bemenni, de féltem. Mi van, ha veszélyes.

Sok ideig köröztem a kastély körül. Majd bemerészkedtem, elöszőr macska képében, majd eredeti alakomban. Mindenki barátságosan fogadott... többnyire.

Volt szerencsém eddig kedves emberekkel/lényekkel találkozni és lassacskán kezdem a kastély múltját is megismerni... ám még mindig új vagyok itt.

 

 

Ly...

[Vendég Enderson]

Név: Maximiliam Enderson

Faj: Ember

Neme: Férfi

Kora: 28 év

Klán: Kalózok

 

"Kiválló tiszt. Egy katona aki sosem kérdőjelezi meg a parancsát, attól függetlenül hogy egy csapat leprás megmentéséről, vagy ártatlanok leöldöséséről van szó." - Enderson előljárója, a Mary Rose kapitánya, körülbellül egy órával mielőtt rajtakapta a lányval.

 

Egy elszegényedett nemesi család utolsó sarjaként, Endersonnak kevés más lehetősége maradt, minthogy hajós legyen. Az angol flotta egyik hajóján, a Mary Rose -on szolgállt, és karrierjét építette. Azonban a sors, Enderson legnagyobb gyengesége, egy nő képében közbeszóllt. Nagy szerencséjére, ördög tudja hogy, arra a hajóra felvettek egy gnollt, név szerint Madfoxot, akinek céljai voltak a hajóval, és a legénységgel. Madfox, Enderson hajóról való kidobatása miatti botrányt kihasznállva lázadást keltett, és átvette a százhúsz fős legénységű karavellát. Életének megmentéséért igen hálás volt. Azóta a gnoll hűséges követője és egyik legfontosabb támogatója.

 

Először Kimérának átnevezett hajón szolgállt mint első tiszt, majd a Hidra nevű fregatt kapitányává léptették elő. Több sikeres portyán vett részt. Ott volt a kulmoragi inváziónál, és ő vezette a Lagúnaiak ellen irányuló kereskedelmi blokádot. Mercádia megalapításában is nagy szerepe volt, és a mai napig aktívan szolgállja a szigetállamot.

2005. február 11 szerkesztette : Enderson

[Vendég A S Pietro]

Aaron Serpent – Pietro.

 

Igazi nevét már ős is elfelejtette, s a két fő szerepét annyira ismeri, hogy már elválaszthatatlanok tőle.

 

Valódi kinézete: Bitin még senki sem látta.

180 centi magas, sovány testalkatú, halántéka kopaszodik. Szálas, vékony haja szőke. Kecskeszakálla vágatlan. Arcán jobb oldalon csontkinövés. Szemei beesettek, s fáradtak.

Látszólagos életkora: Harmincas évei vége.

 

Története: Valahol észak Európában született, gazdag kereskedőcsaládba. Apja gyakran elvitte útjaira, így már egész fiatalon bejárta Nyugat és Közép Európát. Tizenévesen úgy döntött, hogy meglátogatja a mesés keletet. Nem jutott messze. Kirabolták, még a szárazföldön. Így a balkánon ragadt. Csatlakozott egy színész társulathoz, hogy megéljen valahogy s lassan és biztosan egy dél-görög kikötőbe juthasson. Félúton úgy döntött, hogy mégsem megy tovább, hanem a társulattal marad. Hamar sikert arattak, majd körbejárták produkciójukkal a földközi tengert. Ekkoriban figyelhetett fel rá atyja. Ebben sosem lehet biztos. A fő az, hogy Bizánc kikötőjében ölelték be. Ekkor elszakadt a társulattól s egy templomba került tanulni. Évekig tanult: mozgáskultúrát, színészetet, szemfényvesztést, okkoltizmust, herbalizmust, és némi orvostudományt. Ekkor sajátított el a klándiszciplínáit. Innen visszatért szülőföldjére, ahol családja éhezett. Néhány hónap múlva, felidézve a kereskedő múltat, ismét felvirágozta a családi üzletet. Ezután ezzel foglalkozott és egyre jövedelmezőbb üzletágakba fogott bele. Persze nem kísérte szerencse végig útján. Bár szervezőképessége páratlan volt, hosszútávon, egy helyen sok embert foglalkoztatni nem tudott igazán. Ezért nem jövedelmezett például a bordélyháza.

Ekkoriban vette fel az Aaron Serpent nevet.

Aaron évekig ült a fenekén és fejlesztgette a kereskedelmet. Majd mikor ez az üzlet nagyon visszaesett, nyugovóra tért. Néhányszáz év múlva, mikor felébredt látta, hogy a család mennyire szétszakította a vállalkozást. Ezt a megosztottságot, csak erősítette, hogy valami távoli földön, amit sokan Új Világnak neveztek, a család két táborra szakadt, valami polgárháború közben. Ez döbbentette rá, hogy ha sokféle dologra koncentrálnak, akkor nagyobb lesz a megosztottság. Elhagyta hát a család manufaktúrákkal (Észak) illetve valami haszontalan növénytermesztéssel (Dél) ágait és ismét felkarolta az újból háttérbe szorult kereskedő ágat.

Ekkor veszi fel a Pietro nevet az Aaron Serpent mellé.

Lassú és fáradtságos munkával, legyőzve a konkurenciákat vagy épp beolvasztva, Európa nagy kereskedői közé nőtte ki magát. Többször konfrontálódott az Idős vértestvérekkel, de gyorsan megegyezésre jutottak. Általában ő visszakozott.

 

 

Aaron Serpent: Átlagos testalkatú, húszas évei közepén járó férfi. Haja barna, szeme barna. 180 cm magas. Teljesen átlagos alak. Mikor ott van látható, de egyébként felejthető alak. Bár a vele kötött szerződéseket nem illik elfelejteni.

 

Pietro: Magas, kecses, húszas évei elején járó férfi. Haja szőke, szeme kék. 186 centi magas. Jó megjelenésű, nehezen felejthető alak.

[Vendég Marquino el Sonel]

Marquino el Sonel

 

Marquino családjának hosszú története van Terrália földjén. Még Lucinda királynő idején kapta meg a tehetősebb földművelő család a kutyabőrt s vele egy nagyobb birtokot. Nem voltak nagybirtokosok, de szépen megéltek, s egy idő után a környékbeli szegényebb emberek, nekik dolgoztak. Szépen megszedték magukat, de mindig tisztességesek maradtak.

A család szerencséjére a Lucinda királyné ellen indított háborúból kimaradt az Észak-keleti kisbirtok. Az ezt követő időszak ismét nyugodalmas volt a család számára is. Sikerült több földet vásárolniuk, gazdaságuk egyre nagyobb lett. Szép lassan a fél Északi hegységet ők látták el élelemmel. Csakhogy beütött a nagy megszállás. A Sír szövetsége sikeresen nyomult előre és foglalta el Terrália földjét. Ekkor már nem maradhatott észrevétlen az Észak-keleten egyre nagyobb bevételre szert tevő s egyre népesebb család. A Keleti és Északi tartományok urai, nem törődtek a régebbi idők földosztásaival s a maguk hűbéreseinek adományoztak nagy szeleteket a fejlett s gazdagon termő birtokból. A családnak az állatait elhajtották, csak beteg gebéket és köves, rossz termőtalajok maradtak a népes családra, kiknek jobbágyait elköltöztették a szomszéd uradalmak földjei mellé, vagy bányáiba. A következő évek ínségesek voltak. A család felét vagy az éhezés vagy valami betegség vitte el. A másik bányákban sínylődött. Alig fél tucat családtag élte meg azokat az időket, mikorra a sír szövetsége és az utána megmaradt tartományok elvesztették hatalmukat.

Ezután lassan és keservesen éltek abban az udvarházban, melyben fénykorában mindig volt friss kenyér, hús, tojás és minden jó. Most egy hétre egy kenyér, hús elvétve… hosszú-hosszú ideig nyomorgtak, mígnem Terrália újra egységbe kezdett rendeződni. Felcsillant a remény a régi fény visszanyerésére. De ez egészen az új király beavatásáig nem jöhetett el. Azután már könnyű volt. A rend helyreállt a központi hatalom megszilárdult. Marquino lassan visszaszerezte a földek egy részét. Már újra beindították a gazdaságot s felesége várandós fiával. De Marquino el Sonel úgy döntött, hogy elmegy a fővárosba és csatlakozik a honatyákhoz….

[Vendég Cirion]

Valódi életére nem nagyon emlékszik. Sikeres kalóz volt, aki rettegésben tartotta a nyugati partokat hajójával, a Zafír Sassal. Harminchárom éves volt, mikor egyik altisztje álmában elvágta a torkát, a testét pedig a tengerbe vetete és átvette a hajó irányítását. Szerencsére azonban életében elég jó kapcsolatba került egy Xerxes nevezetű nekromantával, aki, miután értesült a kalóz haláláról, felkutatta a tetemet. Napokon át tartott a rituálé, amivel sikerült olyan állapotban feltámasztani, hogy megtarthatta korábbi emlékei egy részét, és jellemét. Ekkor felvette a Cirion, "Hajós" nevet, majd hajszába kezdett az áruló után. Két év alatt sikerült feljutnia a hajóra, ahol megölte a legénységet, a kapitányt pedig halálra kínozta. Azonban a bosszú nem hozta meg számára a kielégülést. Újra kalandokat akart, hogy fosztogathassa a kereskedők hajóit, és élvezni az életet. Xerxes feltámasztotta korábbi legénysége tagjait, és Cirion lelkét egy adamantit pengéhez kötötte, amit a tenger mélyén rejtettek el, hogy senki se találhassa meg. Így gyakorlatilag halhatatlan lett. Cirion a halhatatlanság birtokában már mindent megkaphat, amire vágyik. Minden érdekli, ami pénzért kapható. Játékszenvedélye és a fehérnép iránti vonzalma találn csak a rum iránti szerelménél nagyobb. Már kétszéz éve kalózkodik új "élete" során, és ezalatt temérdek kincset rabolt össze. Ezek egy részét Xerxesnek adja, és gyakran vállal el küldetéseket az idős nekromantától. Kincseit számtalan helyen rejti el, hiszen nem kell attól tartania, hogy megölik, és elvész a sok értékes holmi. Jelenleg nincsenek nagyobb szabású tervei, de nem lehet tudni, mikor indul még nagyobb kalandokat keresni...

[Vendég Norel]

Név: Norell Andrameda

Faj: Ember

Nem: Nö

Klán: Boszorkányok

Életkor: 23 év

Magasság /súly: 160cm /54 kg

Mágiaismeretei: Gyógyító mágia, vízmágia, bájitalmágia, felejtésátkok, alakváltoztató bübáj

Külsö/jellem: Hosszú világoskék haja van, benne egy két fehér tincsel, szinte mindig kócos. Szeme kék. Elsö látásra idösnek tünik, de ha jobban megfigyeljük, arca fiatalos. Általában egy egyszerü gyapjú szoknyát és egy inget visel. Nem fontosak számára a külsöségek, viszonylag csendes, visszahúzódó, nehezen bízik meg valakiben, de akit megszeret, annak sok szeretetet ad. Lelkiismeretes, és gyorsan tanul.

 

Története:

 

 

Norell egy hegyi kis faluban született, édesapját nem ismerte, mert még gyermekkorában meghalt. Édesanyja egy egyszerü varrónö volt, de ö volt Norell egyetlen támasza, segítöje, akiben mindig megbízott. Mindig is egy különcnek számított falujában, hisz soha nem voltak barátai. Valahogy nem illeszkedett be a falubeli gyerekek közé, nem tudta velük megtalálni a hangot, és végül már nem is próbálkozott. Egy alkalommal álmában egy erdöben sétált, és ott egy öregasszonnyal találkozott. Az öregasszony egy boszorkány volt, aki felfedezte Norellben a képességet, felfedezte benne a mágiát. A boszorkány ezeket a szavakat intézte hozzá: " Lányom, te még nagyon fiatal vagy, de felismertem benned egy kis boszorkányt. Érzem hogy még sokra vihetnéd, bár nagyon gyenge még az eröd, de ha valaki tanít téged, nagyon erös lehetsz. Elfogok menni hozzád, még nem tudom mikor érek oda, de jövök. És akkor megatnítlak mindenre, amire csak képes vagyok. Megfoglak jelölni téged, hogy ha elmegyek hozzátok, tudjam kit kell keresnem." Norellnek ezután megatnított egy verset, majd elment. Másnap reggel nem emlékezett az álomra, csak a vers maradt meg a fejében, és azon gondolkozott egész nap, de nem tudta honnan ismeri. De mikor hangosan is kimondta a versike szavait, az addig barna haja világoaskékké változott, benne itt ott fehér tincsel. Azóta nem lehet kiszedni, bárhogy próbálta sosem sikerült. Ekkor Norell még csak 8 éves volt, de szinte már nem is beszélt senkivel az édesanyján kívül, elzárta magát a külvilágtól, és inkább otthon bújta a csodálatos kalandokról szóló könyveket. Mikor 13 éves lett egy öregasszony érkezett a faluba. Norellnek nagyon ismerös volt, de nem tudta hogy honnan, hiszen a falubelieken kívül még nem találkozott senkivel. Az öregasszony hozzájuk kopogott be, és Norellt kereste. A kislány nem értette mit akarhat töle a nö, és valamiért félt töle. Az öreghölgy azt állította, hogy ök már találkoztak egyszer. Ekkor felderengett benne egy 5 évvel ezelötti álma, és akkor már emlékezett, tudta hogy ki ö, és hogy miért jött. De közbejött egy kis gond. A boszorkány dolgai nem úgy alakultak ahogy azt várta, így nem tudta magával vinni Norellt, de azt mondta hogy maradjon ezen az úton, fejlödjön és még visszajön érte. Teltek múltak az évek, Norell pedig sokat fejlödött. Rengeteget gyakorolt, csak az ösztöneire és a megérzéseire hallgatva. Fogalma sem volt pontosan hogy mit is csinál, és hogy jól csinálja e, de müködött. Föleg a gyógyításba szerzett sok tapasztalatot, és így lett 19 éves fejjel a falu javasasszonya. Az emberek nem értették hogy képes egy szinte már a halálán lévö embert is meggyógyítani, de tisztelték öt ezért, de egyben féletek is töle. Persze az, hogy nem tudta irányítani a magában rejlö mágiát sokszor kárt okozott, és akarata ellenére tett egy embert mébetegebbé mint amilyen volt. Mikor béldául egy bányász azzal kereste meg, hogy a sötétben nagyon sokat kell eröltetni a szemét, és rosszabodik a látása, Norell kezelés közben szinte teljesen megvakította. de nem tehet róla, hisz neki sosem mondták meg hogy hogyan kell csinálni. Egyszer a szomszédos faluba kellett utaznia, egy ottani beteg kisfiún segíteni. A falu 1 napi járóföldre volt, és mikor másnap visszatért, az a hír fogadta, hogy édesanyja, az egyetlen támasza, halálos ágyán fekszik. Norell hiába próbálta meggyógyítani nem sikerült. Másnap édesanyja meghalt. Norell nem bírta magának megbocsájtani, hogy nem volt itthon, mikor az anyja rosszul lett és nem segíthetett rajta. 1 hét múlva a haláleset után összepakolta a holmiját, hogy elmenjen. Nem voltak barátai akiktöl elbúcsúzhatott volna. Egyik hajnalban hagyta ott faluját, cél és remény nélkül. Úgy döntött nem vár tovább a boszorkányra. Még párszor visszanézett a csorgó hegyi patakokra, a kopár sziklákra vagy a zöld rétekre, majd bevetette magát az ismeretlenbe. 1 hétig bolyongott, mire rátalált az elsö helységre, ez pedig Terália volt. Az úton találkozott egy fekete kóbor macskával, aki élete elsö barátja lett, és édesanyja után Yayanak nevezte el.

Ekkor érkezett meg a kastélyba, ahol találkozott Aiwevel, ö hívta meg a Mézeskalácsházba, ahol talán otthonra lel, talán barátok között lehet és megtanulhatja irányítani a benne rejlö mágiát.

[Vendég Maxim la Expy Lowd]

Név: Maxim la Expy Lowd

Faj: FényEmber

Nem: Férfi

Klán: Boszorkányok

Életkor: 21 évesnek látszik, de valójában csak 5-6 éve él a Földön

Magasság/súly: 187cm /79 kg

Mágiaismeretei: Fény mágia, gyengébb tűzmágia, Varázstárgyak használata, színek változtatása, kisebb tárgyak átváltoztatása.

Külső/jellem: Haja, 4-5 cm hosszú, szőkés, Elég érdekesen áll (lásd kép), pedig semmi mesterséges nincs benne. Átlagos magasságú, de bár a ruhájától nem látszik Erős FényEmber. Szemén látszik egyedül mindig a faja, hisz az fénylik. Ruhája egy fekete vászonnadrág és egy ing, ami fehér. Ránézésre huszonévesnek látszik, pedig senki sem tudja a pontos korát. Csendesebb az átlagnál, Mindenkit tisztel, aki nála bármiben jobb, bár néha amikor jó kedve van tud néhány idegesítő dolgot csinálni. HA valaki a barátja, vagy szereti, azért bármit megtesz, bármikor megvédi.

 

Története:

Maxim Teráliába született, de nem a földről, nem is emberi lénytől. A fény gyermekeként jött a Földre, és azon Belül Teráliába téren és időn kívülről. Ahogy megjelent egy huszonéves ember képében. Ám amikor a Földre jött elhagyta a fény, mint kísérő ezekkel a szavakkal: "Sokáig nem leszek veled, s mielőtt visszatérek hozzád, meg kell találd a helyed, és tanulnod kell egyet s mást...", és csak a mágia maradt benne. Egy pár évig élt a házában egyedül, és gyakorolt, tanult saját tapasztalatai alapján. Egy napon pedig, mikor visszaért reggeli sétájáról egy tekercset talált az asztalán, amelyben a boszorkányok elhívták a Mézeskalácsházba. Összepakolt hát, mindent, mit az eltelt évek alatt készített, egy pár színező gombolyagot, egy fekete és egy fehér mágikus inget, és a kedvencét, egy egyszerű üveggömbnek tűnő valamit, melyet egy fekete kendőbe csomagolt. Ezek után elindul a Mézeskalácsház felé…(és innen kezdődik a Teráliai aktív élete).

2005. március 14 szerkesztette : Maxim la Expy Lowd

[Vendég takivini]

Név:Dolores Marten

Faj:Ember

Kaszt:Harci Mágus(Mágus jó fizikummal)

Klán:Mágusok

Életkor:32

Magasság:179 cm

Súly:71 kg

Mágiaismeret:Tűzmágia,Gyengébb természetimágia

Egyéb Szakértelmek:Egykezes Kardforgatás,Mellvértviselet,Írás-Olvasás,Alkimizmus,Heraldika,Herbalizmus,Lovaglás.

 

Történet:Dolores egy eredi kisvárosból származik,ahol tanulmányait elkezdte.Furcsa kombinációja,hogy neki már születésekor nagy volt a mágikus kisugárzása,így ugyanazzal az eredménnyel másra is fordíthatott időt.A helyi bölcsektől megtanult írni olvasni,és kordában tartani a benne feszülő mágikus energiákat,míg a városőrök parancsnoka megtanította az egykezes kardok hazsnálatát,és megedzett annyira,hogy rendesen tudjak viselni egy láncinget.Jó 27 éves koromban,amíg a falumnak segítettem,a vének azt mondták,menjek útnak,és keressem meg a mágusok klánját,ami fél év vándorlás után sikerült....

[Vendég Beowulf]

NÉV: Xomterius

FAJ: démon

KLÁN: orgyilkos

LEÍRÁS: 3, 5 m magas, testét vörös ször boritja, fején két csavart szarv, szemei vörös fényben izzanak, hátán denevérszerő bőr szárnyak, a léptei bele égnek a talajba.

KÉPESSÉGEK: Képes ávenni a gyengébb akaratu lények tudata fölött átvenni a hatalmat. Halhatatlan, nem lehet megölni, csupán az e világi manifesztációját lehet elpusztitani, és őt vissza küldeni a pokolba. Képes sötétség varázst bocsájtani a környezetére 20m-es körben, ami még hőlátásnál, is tökéletes sötétséget bíztosit. Valamit fekete villámot képes lővelni ami megbénitja ellenfeleit, és orjási fájdalmat okoz nekik. Ezenkívűl képes bármi nemű illuzió előállítására. És immunis a tűzre.

Harcközben még agyarait, és hatalmas karmait is használja.

 

Történet:

 

Egy Maxtor Kry nevű egyén idézte meg, azzal a nevetséges okkal, hogy segítsen neki kinyitni egy üveg ecetes ubit. Az idézés azomban félre sikerült, és sikerült kijutnia az idöző körből. Egybő idézőjére támadt, hogy cafatokra tépje. Ám Max-ről kiderült, hogy egy alakváltó sárkány. Igy se volt sok esélye a démonnal szemben, de segítségére siettek fajtársai. Végül a túlerővel szemben Xomterius kénytelen volt meghátrálni. De bosszút esküdött az összes sárkány ellen. Azota befészkelte magát a palota pincéjébe, és a véletlen odatévedők lelkével táolálkozik. Csupán akkor jön elő, ha egy sárkány téved a palota környékére...

 

Tudom kicsit tápos, de sárkány ellen szükség van rá...

[Vendég Morgi]

Neve: Morgana Drachus

Faj: Ember

Neme: Nő

Klán: Erdőjárók

Kora: 22 éves

Súly: 51 kg

Magasság: 182 cm

Külső/jellem: Rövid szőke haja van, kicsit kócos. Szeme barna. Általában púlóvert visel, lovagló nadrággal, csizmával s ballonkabáttal.

Szereti a kalandokat, a kihívásokat. Általában vidám, derűs.

Közvetlen és barátságos. Kicsit lassan tanul, lelkiiskeretes.

 

Története: Eg ykis viskóban élt apjával, anyja elment mikor még kisgyerek volt. Mikor 13 éves volt megszökött otthonról, s neki indult a nagyvilágnak, hogy megkeresse édesanyját. Egy nap talált egy levelet a kabátja zsebében. Az állt benne:

 

Kedves leányom!

 

Tudom, hogy rossz anya voltam.. Kérlek bocsáss meg nekem. Nem tehettem mást. Az apád minden nap ivott, s megvert, s ezt már nem bírtam tovább. El kellett mennem otthonról.. Remélem megtudsz bocsátani anyádnak..

 

Szeretettel: Édesanyád

 

Mikor elolvasta a levelet rájött, hogy apja igazából is milyen.. Tovább indult.. Anyát kereste mindenütt, de meg nem találta.. Elkeseredetten tért be egy kastélyba..

[Tharini_Gommel]

Név: Tharini Gommel

Faj: Törpe

Neme: Férfi

Kor: 245

Súly: 58 kg

Magasság: 139 cm

Kaszt:: Harcos

 

Története:

 

Az észak-ynevi Tarinban született, innen is a neve, Tharini Gommel. Egy 4 gyermekes család első szülöttje, a család tarini mércével nézvén közép jövedelmű volt. Atyja, Gomradin tarini uralkodóház anyai oldalágának rokona, így közmegbecsülésnek örvendtek. Szüleivel egy Észak-Tarin-beli városkában, Tarladonban élt. Mikor elérte a férfikort, a törphagyományokhoz híven kovács műhelyet nyitott. 87 évesen nősült meg. Felesége egy csodaszép törp asszony, ki 3 szép gyermekkel ajándékozta meg. A nagyobbiknak már pejhedzett a szakálla, mikor Tarladonra egy téli éjjelen orkok törtek. A város hősiesen küzdött, de a balrogokkal által támogatott ork sereg betört, és fosztogatni kezdett. Gommelt szégyenletes módon fejbevágtak, és a Tharlas-ba, Tarladon folyójába dobtak, családját pedig lemészárolták. Azt kívánta, hogy bárcsak fulladt volna meg azon az éjjel, de nem így lett. Tarladontól mintegy 1,5 mérföldnyire tért magához egy ember szállásán. Nakazurnak hívták, ő ápolgatta. Miután elmesélte, hogy mi lett a várossal...történetesen, hogy földig rombolták, de a fővárosból küldött felmentő sereg már csak védekezni tudott, és visszaszorítani az ellenséget...Szóval a város elpusztult a védőkkel egyetemben rajta(Gommelen), és néhány törp társán kívül, kik szintúgy megalázó módon a folyóban kötöttek ki. Ezekután sodrodtak vidékről vidékre, míg itt, Teráliában helyet nem kaptak. Jelenleg egy szabó üzlet, és egy kovácsműhely van tulajdonában, s sikerült elnyernie a Piactér felügyelője címet.

[Irgath]

//Újabb frissítés!//

 

Név: Irgath

Egyéb név: A Kövek Morzsolója, a Kősziklák Porszeme, a Márványtestű (eredetileg a Harag Istene volt, bár semmi köze a Halhatatlanokhoz, csak egy cím...)

Faj: ember(?)

Nem: Férfi (!!!)

Kor: 260 év (látszólag kor: 30-as évek közepe, hát igen, öregszem én is, ha nem is látszik)

Klán: Mágus (Inkább Sorcerer, mint Wizard...)

Születési hely: Kadath Városa, Melencoliae sivár Világa

Jellem: Változó (alapvetően kedves és segítőkész, de néha - szinte mindig - rájön a cinizmus. Imád évődni a hölgyekkel!!!)

Kinézet: Márványtestűként: ragyogó világosszürke márvány, sötétebb szürke erezettel, kopott bőrnadrág, végtagjain bőrszíjak feltekerve, kopasz fején szintén, testfelépítése erős, szemei ragyogó obszidián - néha izzó lávarög. körmei is vaskos, fekete obszidiánpengék, ha nem is nagyok. Állkapcsa akár egy gyémántot is elmorzsol, hisz fő eledele a különböző (mágikus) ércek-fémek és (drága)kövek. Érintésre teste kemény és hideg, mint a... a Kő. Majdnem teljesen elvesztette tapintását és ízlelését-szaglását, ez alól csak a saját "elemei" kivételek.

Hús-vér, puha-meleg formában: ua. mint Márványtestűként, csak emberi bőrrel és színnel, plusz vékonyabb... sokkal vékonyabb

Méretei: M: 250 kg, 190 cm (21 cm), Emberibb formában: 62 kg, 173 cm (17,5 cm)

Mágia: Aktív és Belső (A-B)

Fő mágiatípusok: Elementarizmus (Föld, Hő) A-B , Természeti Mágia (Szél és Villámok, az állatokra-növényekre szinte semmilyen hatással nem bír) A, Testátalakítás B, Idézőmágia A

Család: Már nincs... (egy felesége volt, Kheyna, de eltávozott...)

 

Élettörténet: A Krónikások már elkészültek vele...

 

Melencoliae sivár Világán Hét Város osztozik. Ezt értsd szó szerint. A népesség 90% a Hét Város egyikében él és szolgálja Urát. Persze vannak szétszórva apró települések és nomád csoportok, de MINDEGYIK valamelyik Város zászlaja alatt. A Hét Város pedig a következő...

 

Az Első Város Kadath, a Sziklaváros. Atyám Távozása - nálunk nem halálnak hívják ezt, mert hitünk szerint csak máshol-más testben születik ujjá a Belső Lény - után én lettem a mágusherceg, egyedüli és mindenható Úr. Óriási - értsd ezt is szó szerint -, hegyoldalba vágott barlangfolyosók és termek végeláthatatlan sora. Anyagunk a Szikla - értsd Elemi Föld -, híresek sziklamágusaink és kovácsaink. Melencoliae sivár Világában talán ez a legnagyobb hatalom.

 

A Második Város Morgath, a Holt Lelkek Városa. Itt székel Morgoth Nagyúr, Minden Holtak Ura. Alattvalói élőholtak, szellemek, démonok. Befolyása vetekszik Kadath-al, hisz a Belső Lényünket is képes irányítani. Hatalma végtelen és örök. Kloerben él Grasco, a ShadowKnight, aki Gárdakapitány volt nála, tőle többet megtudhatsz.

 

A Harmadik Város Shillelagh, a Zöld Oázis. Ura Lord Llethan, a Druida, az Elf. Melencoliae sivár Világán szinte csak itt találsz nagyobb méretű vízfelületeket és zöld növényeket, pedig itt sincs sok. Célja visszahoznia a Nedvességet minden földre. Bár Városaink nem kedvelik egymást, mégis gyermekkori jóbarátok voltunk.

 

A Negyedik Város Ur-Machin. A Technokraták uralkodnak rajta immár 4000 éve. Híresek csodás szerkezeteikről és hírhedtek halálos csapdáikról és eszközeikről. Sokszor háborúztunk velünk. Hősies, de leginkább véres küzdelmek voltak.

 

Az Ötödik Város Kalimshan. A Szabad Kereskedők Klánja uralkodik rajta. Nem túl nagy maga a Város, de hatalmas áruszállító karavánjaik vannak. Ők azok, akik a Városok közti kereskedést bonyolítják. Uruk a Pénz és Hatalom. Majdhogynem kizárólagos monopol helyzetben vannak. Szerencsére csak majdnem...

 

A Hatodik Város Eugenikha, a Tudós Fők Városa. Vezetője a Tiszta Élet Rend. Mágusok, tudósok és orvosok hona. Félelmetes kísérleteik a Test tökéletesítésére, nemesítésére törekedik. Persze a tökéletes mindenkinek mást jelent, így végeláthatatlanul változatosak. Mágiával létrehozott szörnyeik és átalakított gyilkosaik félelmetes hírnévnek örvendenek. Hidd el, saját tapasztalataim is vannak... Felbérelhetőek bárki számára, de IGAZÁN drága megfizetni őket. De ők a legjobb kirurgusok is egyben, szinte minden Városban van egy Házuk, még nálunk, Kadath-ban is.

 

A Hetedik Város Enygmia, a Független Nép Menedéke. A kitagadott, száműzött lények egyetlen lehetséges választása. Közülük sok mutánsként született, de lassan mindegyik megváltozik, mivel székhelyük a Változó-síkságon van, ahova egy Káosz-sík csepegteti át esszenciáját. Ha azt mondtam, hogy a Tudós Fők változatosak, akkor nem tudom mit mondhatnék róluk. Folyamatosan változik MINDEN, kiszámíthatatlan a Mágia. Egyedül a Független Nép tagjai képesek meglovagolni az Áramlatokat, így ott szinte legyőzhetetlenek. Alapvetően semlegesek, nem óhajtanak beleavatkozni egyetlen Város csatájába sem, de néha fel lehet őket bérelni. A Tiszta Élet Rend sokszor próbálkozott befogni pár mutánst tőlük, de az esetek nagy részében esélyük sincs. Pedig mint mondtam, félelmetesek gyilkosok. Az a néhány sikeres befogás viszont hihetetlen módon megnöveli tudásukat. Tehát megéri.

 

Aztán egy nap arra ébredtünk, hogy Kadath Városa ostrom alatt van. Zászlójukon Kalimshan, Eugenikha és Ur-Machin Városainak jele. Hatalmas és véres csaták voltak. Barlangfolyosóink vérfolyamokká, termeink vértavakká változtak. És nem csak ellenségeink vérétől. Így visszagondolva esélyünk se volt a Három Város (A Hagyományszegők) egyesített serege ellen. Talán csak ha a többi Várossal összefogtunk volna, de a Szabad Kereskedők és a Tiszta Élet Rend olyan befolyással rendelkezett, hogy Lord Llethan csak távolmaradni tudott, segíteni nem. Morgoth Nagyúr pedig élvezettel figyelte hatalma növekedését a Lelkek felett. A Függetlenek pedig távolmaradtak, szokás szerint.

5 hónap alatt számunk megtizedelődött, de kitartottunk, ekkor ragadt rám a Kövek Morzsolója cím is. Az ellenség elveszítette csapatainak a felét. Segítséget kértem a Függetlenek Népétől, de igazából csak maréknyi kitagadott csatlakozott hozzánk, asszonyomra való tekintettel, hisz Kheyna is a vérük volt... Aztán a hetedik hónap végén erősítés érkezett az ellenségnek. Morgoth Nagyúr wraith-jai és zombijai fáradhatatlanul támadtak minket...

Sorozatos megtévesztés és árulás hatására, a kilencedik hónap közepén betörtek személyes barlangomba... Elfogtak engem és asszonyomat. A Harc véget ért. Testvéreim lerakták a fegyvert, nem volt értelme tovább öldökölni egymást. Minket elhurcoltak a Hagyományszegők elé és a testület - köztük Kalimshan, Eugenikha, Ur-Machin, Morgath és Shillelagh uraival - örökkévaló szenvedésre ítéltek minket, Városomat pedig felosztották maguk között. Morgoth Nagyúr felvetésével ellentétben nem öltek meg minket. Hatásosan KŐVÉ változtattak minket, hogy örökké lássunk, halljunk mindet, de cselekedni ne tudjunk soha többé. Remélték, hogy beleőrülünk a dologba és amúgy is intő példaként állítottak fel bennünket Kadath Városának Főtermében...

Ez volt az Átok.

80 évig tartó rabságom alatt sok mindent tapasztaltam. Aztán egy nap úgy éreztem, mintha megmozdulna a szemhéjam. Most innen nézve apróságnak tűnik, de akkor sorsofordító volt. Kemény 15 évembe került, hogy megmozdítsam a lábam és lépjek egy lépést. 15 év! De megérte! Dühöm és félelmem olyan erőt adott, hogy elérhetővé vált a szabadulás.

Újabb 3 év kellett, hogy feltűnésmentesen a teljes testem felett elérjem az irányítást. Az első dolgom, mihelyt összegyűjtöttem annyi erőt, hogy elteleportáltam magunkat a Független Népekhez. Ott újabb 5 év kellett mire sikerült összekaparnom jelenlegi mágiámat, bár meg se közelíti régi erőmet. Nem, még félig sem...

Kutattam folyamatosan, de nem sikerült megtörnöm az Átkot. A Változó-síkság hatására pedig EZ lett belőlem. Egy eleven Márványember...

 

így megpróbáltam együtt élni ezzel az egész helyzettel. Bevallom sikerült is volna, ha... Ha Kheynát is vissza tudtam volna hozni. De minden erőm, tudásom kevés volt ahhoz, hogy Ő is velem lehessen. Az elején még halványan éreztem jelenlétét a szoborban, de aztán alámerült... EGGYÉVÁLT A KŐVEL...

Aztán egy nap felkerekedtem és barátaim segítségével létrehoztam egy dimenziókaput. Felkerestem vagy egy tucat különböző világot, keresve a megoldást, de sehol nem volt ELÉG hatalmuk hozzá. Elméletileg megoldható, de gyakorlatban SOHA nem jött össze.

 

Ekkor azt hittem, hogy EZ az ÉN büntetésem. Nem a Márványtest, hanem a tudat, hogy Kheyna már soha többé nem lehet velem... Úgy éreztem eljött az én időm is. Hogy én is egybeolvadok a Sziklával. Hogy itt, a Stonehenge-ben leszek én is egy a többi ősöreg szikla között.

 

DE nem így történt.

 

Közbeszólt az Élet. Egy napon különös lény keresett fel a Mágusok Tornyában, hogy segítségemet kérje. Nem a lény volt különös, hanem hogy felkeresett. Merthogy nem más, mint régi életem egyik leggyűlöltebb ellensége volt, az aki még ide is utánam jött, erre a Síkra. Védelmet KÉRT tőlem és jutalomként az Én Asszonyom Lelki Békéjét ajánlotta...

Oly régóta vártam ezt a pillanatot, mégis sosem gondoltam volna, hogy pont azzal kötök egyezséget Kheyna pihenéséért, aki elárult, aki miatt Kadath Városa végképp elesett és aki által be lettünk börtönözve még Melencoliae sivár Világán.

Persze nem volt választásom. A kloeri Démonok Csatájában én is részt vettem. Védtem a ShadowKnight életét és a Menedéket az egyszerű népnek és az idegeneket, akik szintén segíteni jöttek. Bal karomat áldoztam a tudatért, hogy az Én Asszonyom végre elnyerheti a szabadulást. Bár elismerem, hogy egyáltalán nem volt nagy az ár érte, hisz ha kell saját Belső Lényemet áldoznám érte. De a karom is elég lett végül. A harcok alatt láttam a Gonosz sok arcát, a Jó elsöprését saját maga által, majd a Remény újbóli eljövetelét...

A Csata végén azonban már túlságos is elfáradtam, kimerültek belső készleteim, így azon siettségemben, hogy megvédjem az Életet oly Erőhöz folyamodtam, ami kiszabadult irányításom alól. Lelkem sötét kútba zuhant és eónokig (vagy csak pár napig? ki tudja...) bolyongott a Hideg és a Semmi küszöbén. Csak egyetlen gyertyaláng vezetett vissza az Élethez. Asszonyom Lélekszilánkja, amit a ShadowKnight -betartva ígéretét- adott vissza nekem...

 

Igen. Visszakaptam a Stonehenge Ősi Romjai segítségével a Reményt, hogy valamikor-valahol újra találkozhatok Vele.

 

Azóta is csak arra gondolok, hogy mikor fog majd eljönni az idő. Hogy esetleg még ebben a Ciklusomban megtalálhatom-e újra Őt, és legnagyobb félelmem, hogy ha igen, akkor nem fogom felismerni a Jelet.

 

Hosszú kutatás és várakozás után pedig ismét Kiteljesedhettem. Erőm megnőtt, sziklaszívem még "dobog", testem újra egész...

 

Várom, hogy megtörténjen az Elkerülhetetlen...

2005. június 20 szerkesztette : Irgath

[Anastica]

Üdv!

 

 

Lehet, nem sokakat érdekel a téma, de én azért a Nagyoktól és azoktól, akik még kezdők ebben, véleményeket, kérdéseket és válaszokat várok.

 

Mit sokan tudják, az elfeket nehéz kijátszani, és sokak az olyanok, akik emiatt szégyent hoznak a fajra, és már nem is szeretik őket.

 

Az embert is nehéz kijátszani, hisz arra (kéne) törekedni, hogy minnél kevesebbet tápolj.

 

A sárkányokat ugye kitiltották a bitiről (ha nem így van, világosítsatok fel). Nem tudom mi volt az oka, talán az, mint az elfeknél. A sárkányokat sem könnyű kijátszani.

 

Az állatokat meg megint csak feltápoljuk, hisz ha megunjuk őket, akkor beszélni tudnak.

 

Egyéb alvilági lényeket, tűzkobra, rovarmutáns... ezek mind egyediek, de ezek egy idő után unalmasak, hisz halhatatlannak játszák ki őket.

 

A pegazusok és unikornisok hamarosan arra a sorsra fognak jutni mint a sárkányok...

 

Könyörgöm, ha egyszer nem embert választasz karinak az illető, LEGALÁBB TUDJON MÁR VALAMIT ARRÓL A KARAKTERFÉLÉRŐL! Roppant idegesítő, mikor a jó játékosokat kitiltják a bitiről, azért, mert a pancserok elbénázzák VAGY a klánt utálják meg, mert volt egy tagja, aki szégyent hozott rá.

 

Most név szerint senkit sem mondok, (tudok neveket), nem vagyok bunkó.

 

Nem mondom azt, hogy én vagyok a legjobb amazon, de...

 

Véleményeket, ellenvetéseket kérek.

[Vendég Az Ithóriai]

Ezek a kérdések most kihez szólnak?

Úgy tűnik, mintha bizonyos személyek reagálását várnád.

A leírtakból ítélve pedig, a faj kérdése van előtérben, nem pedig úgy allesz cuzammen a karakter. Vagy mi.

[Matzi]

Nincs erre valami 'biti'-s topic?

Vagy nem lehetne az érintettekkel tisztázni?

[RedSign]

Ezt nem értem... ...miért az általános témák közé nyitnak M* témákat?

[Vendég Nuki Kapitány]

Na, itt egy kezdő reagálása. Mi az a "biti"? Tehát valahogy a hozzászólás alapján el sem tudom képzelni...

[A_Messor]

Van egy olyan érzésem hogy Anastica kisasszony a Trónbitorló rpg.hu-s játékra gondolt. Bár szerintem is eléggé szerencsétlen helyen van a topic.

 

Anastica:

Remélem jól sikerült megtörnöm a "kódot".

[Vendég Nuki Kapitány]

Hát, reméljük, hogy kiderül tutira is, hogy mi az... habár neked igazad lehet...

[Vanger]

Biti-sek, a Trónbitorlósok. Megértem Anastacia kisasszony problémáját és aggodalmát, de ez nem a megfelelő hely erre. Ez egy általános topic. Mondjuk sárkányok kijátszásában biztos nem nyilt még topic, de ha ellátogatsz az Elfmániákusok írjatok! topicba, akkor ott találsz bőven infót, hogy az ilyen nehezen kijátszható fajokat, esetleg, hogy kéne kijátszani.