Geist: The Sin-Eaters

[BePe]

A White Wolf blogbejegyzései szerint, az idén augusztusban megjelenő Geist The Sin-Eaters (az nWoD 7. tagja) valószínűleg azonnal egy SAS kiadvánnyal fog gazdagodni. Így a hatalmas érdeklődést kiváltó Geist kap egy a demónál komolyabb, de kevés felkészülést igénylő, teljes történetet, a megszokott Storytelling Adventure System köntösben.

 

 

http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5545

 

 

http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5529

[mesmer]

Először is köszi BePe, hogy megindítottad a fórumot!

 

Lássuk, hogy mit is lehet tudni a Geist: the Sin-Eaters c. új WoD kiadványról.

 

(1) Olman tollából az rpg.hu-n már van ismertető a free demo változatról

(2) Elvileg most fog csütörtökön debütálni a GenCon-on.

(3) Nem Wraith 2.0 lesz, hanem valami más.

 

Kíváncsi vagyok, hogy kinek mi az előzetes véleménye a beharangozók alapján!

 

(a WW honlapján lehet némi nemű infóhoz jutni + 2 free SAS jelenet is letölthető)

[mesmer]

Addig is, íme egy általam összetákolt elősztori egy Sin-Eater-hez.

 

***

 

Anyám mindig azt mondta, hogy amihez csak hozzáérek: elrothad. Akkor nehéz volt elviselnem a szavait, fájtak, égettek legbelül, de aztán be kellett látnom, hogy milyen igaza is volt. Nehéz elviselni, ha az, aki szeret téged, egyben árt is neked. Nehéz elviselni az igazságot, főleg akkor, ha az arcodba üvöltik.

 

 

Hamarosan vége lesz mindennek, tudom, bár nem kell ehhez nagy jóstehetség. Az orvosok megmondták, hogy haldoklik… de akkor is nehéz elfogadni. Itt fekszem a szobámban és folyton a múlton merengek, azon a valamin, amit már régen el kellett volna engednem. A múltad meghatároz téged, mondják. Te semmiről sem tehetsz, hazudják. Pedig de. Pontosan tudtam, hogy mit teszek, pontosan tudtam, hogy milyen következményei lesznek a cselekedeteimnek, mégsem tettem ellene semmit sem. Én vagyok a felelős azért, hogy haldoklik…

 

 

Most már tudom, hogy mindennek megvan a maga belső ritmusa, rendje. Anyám szavai, apám ridegsége és a testvérem halála: mind mind ennek a kegyetlen monotóniának az okozatai. Akár egy gép, úgy működik. Csoda, hogy idáig eljutottam egyáltalán, vagyis, ha úgy vesszük, akkor nincsenek is csodák, és csakis rajtam kívülálló eseményláncolatok miatt lehetek most itt. Egyesek meghalnak, mások pedig tovább élnek. Egyeseket kirúgnak az egyetemről, mások pedig tovább tanulhatnak. Egyesek hímringyóként élik életüket, mások pedig nem. Én döntöttem így. Az pedig, hogy mi vezetett idáig, az maga a megfoghatatlan rejtély. Ködös, tétova történések kusza rajzolata. Nem is vágyom megérteni.

 

 

Mostanában, persze nem véletlenül, foglalkoztat a halál gondolata. Egyszer, mikor még kicsi voltam, láttam egy autóbalesetet. Láttam, ahogyan egy férfi kiszenvedett, még mielőtt kiért volna a mentő. Anyám azt hitte, hogy csukva van a szemem, ahogyan kérte a bámészkódoktól hemzsegő utcán, de nem így tettem. Csaltam. Utána sokáig nem szóltam egy szót sem, mert folyton a halott arcát láttam magam előtt, azóta tudom, hogy ez természetes, de akkor nagyon féltem, hogy mivel megszegtem az anyámnak tett szavamat, értem is eljön majd a nagybetűs HALÁL. De nem jött. Körülöttem ólálkodott, de nem vitt magával. Most megint itt van. Itt, ebben a szobában, ahol ezeken töprengek. Karnyújtásnyira áll tőlem és figyel. Várja az alkalmas pillanatot, de még nem jött el. Nem viheti még el, nem, nem, és ezt ő is tudja. Furcsa érzés. Milyen ügyetlenül lehet csak leírni ezt az egészet.

 

 

Minden úgy tizennégy, tizenöt éves koromban kezdett elromlani körülöttem. Apám inni kezdett, anyám engem okolt, a testvérem pedig öngyilkos lett. Egy nap a vonat elé ugrott. Mintha minden az én hibám lett volna: a sok probléma, amit számukra jelentettem, egyszerre elszabadult és lerombolta addigi életüket. Elég csak arra gondolnom, hogy mennyiszer vágták hozzám e szavakat: „te mindent és mindenkit tönkreteszel magad körül”. Akár egy anyai átok, mely megfogant akkor, azon a borgőzös estén. Elszöktem otthonról és sosem láttak többé. Egészen mostanáig. Ők is itt vannak a kórházban. Emberi roncsok, alig maradt belőlük valami is. Tudom, hogy látnom kell őket, még utoljára, de akkor sem jó ez így, nem akarom, hogy felismerjenek. Látni anyám kisírt szemeit és apámat az utolsó pillanatokban. Nem akarom tudni és nem akarom, hogy tudják. Számukra már úgyis halott vagyok, hiszen eltemettek magukban, amikor úgy tizennégy, tizenöt lehettem.

 

 

A nők jöttek, mentek körülöttem. Nem is tudnám megmondani pontosan, hogy hányukkal bújtam ágyba. Valamelyikük fizetett érte, valamelyikük pedig nem. Még férfiak is voltak, ők sokkal több pénzt adtak a szolgálataimért. Egyesek csak azt akarták, hogy beszélgessek velük, mások a testemet akarták és meg is kapták. Érdekes, hogy mit meg nem teszünk a pénzért és azért, hogy ne legyünk egyedül, hogy ne érezzük üresnek az életünket. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, elég ebből és új életet kezdek. Most pedig… csak romok hevernek körülöttem. Fel nem épített légvárak és színes festékkel összekent deszkák. Arra már nem maradt erőm, hogy meg is valósítsam azt, amire mindennél jobban vágytam. Lehet, azért, mert tudtam, nekem ez nem adatott meg, én nem lehetek boldog, mert nem és kész. Ez a szoba, sok mindenre ráébresztett engem. Arra is, hogy mennyire elcsesztem az életemet.

 

 

Tehát ez maradt nekem. Ennyi és nem több. Hamarosan vége lesz mindennek, tudom, bár nem kell ehhez nagy jóstehetség. Az orvosok megmondták, hogy haldoklik… a testem. Én tehetek róla, hogy haldoklik. Hogy rothad. Hiszen belülről emészt el a kór. A szüleim nemsokára itt vannak, már szinte hallom a lépéseiket, de erről most lekésnek. Készíthetik a hullazsákot, mert már csak egy pillanat és a halál lecsap. Itt van mellettem, de még nem jött el az idő. Cinkosan ránézek az órára együtt számolok vele. 10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… 3… 2… 1… és… csak akkor értem meg, hogy nem a halál várt rám, hanem valami más, valami idegen. A hangját hallom, alkut ajánl, én pedig rábólintok. Az ajtó kinyílik és belépnek a szüleim. Pont úgy, ahogyan elképzeltem magamban. Ők nem látják őt, mert már bennem van, akár a kór, amitől megszabadított. Attól a betegségtől, amit valószínűleg az egyik kuncsaftomtól kaptam el, hogy aztán tovább adjam másoknak és tönkretegyem őket. Mert csak ehhez értek, hogy miként kell mindent tönkretenni magam körül.

 

 

Vajon megérte?

 

 

Az, ami bennem van, még nálam is rosszabb. Hallom és érzem őt. Szinte megőrjít a hangja. Kínkeserves pillanat az egyesülés. Mintha belülről marcangolna valami. Mint ahogyan megsebeztek anyám szavai akkor, azon a borgőzös éjszakán, amikor minden elromlott körülöttem és ráébredtem, hogy mindenkivel csak rosszat tudok tenni. És mégis csak azon tudok gondolkodni, hogy vajon megérte?

 

 

Vajon megérte visszajönnöm?

 

 

Vajon megérte?

 

 

 

 

 

***

 

 

Ezt pediglen még az Epitaph-ból szabadfordítottam.... és egy geist és sin-eater között zajló valamiről szól...

 

 

***

 

 

 

 

 

Ígéretet tettél.

 

Hazudtam. Szinte incselkedve mondja.

 

Levetem magamról a burkot és felülök. A pólóm tele golyóütötte lyukakkal és csurom vér. Az én vérem szárad rajta. Leveszem hát, de annyira hozzátapadt a mellkasomhoz, hogy fáj, amikor ezt teszem. Nem tudom, hogy milyen régóta vagyok itt. A testem egyben van ugyan, de nagyon rossz állapotban van. Egy lyuk éktelenkedik a vállamon és a lábamon, a testemen pedig sebek... de tudok mozogni. Sehol egy golyó. Vajon hova tűntek? Talán az Alvilágban vannak, a lenti árnyakra várva, hogy valamelyikük felhasználja őket? Vagy talán a testem nyelte el őket? Vagy... a másik felem tűntette el őket?

 

Nem. Érkezik a válasz.

 

Talpra állok. Egy kriptában vagyok. Ez nem ér váratlanul, hiszen a temetőben lőtt belém. Nem sokra emlékszem, csak arra, hogy sötét bőrű volt, talán latin vagy arab származású. Azt is tudom, hogy egy nő tette. Viselt valamilyen nyakéket, amely szinte izzott a nyakában, mintha az érzelmeit sugározta volna ki magából. Szeretetet, gondolom. Vagy sajnálatot. Egy bűnfaló volt. Ebben biztos vagyok ugyan, de nem tűnt ismerősnek...

 

Pedig annak kellene lennie.

 

Rendben, akkor ki volt?

 

Nem ismerem őt, csak azt, aki megszállva tartja. A Viszonzatlan Szerelmes volt az.

Azon tűnődöm, hogy honnan ismerheti őt, de nem sokat töröm rajta a fejem. Ha sokáig gondolkodnék rajta, biztos rájönnék, de perpillanat nem érdekel. Sokkal jobban foglalkoztat az a szerencsétlen, aki a temető másik felében haldoklik...

 

A burok maradványa - a jegy, amely visszahozott az Alvilágból - úgy olvad el a kezemben, akár jég a tűző napon.

 

... láttam, amit ő látott utoljára: a fényszórókat. És aztán éreztem a fájdalmat. Aztán pedig már semmit sem éreztem. Nem sokban különbözik tőlem, csak abban, hogy én éltem. Ő nem. A neve Allen Michael Brexton, volt egy egész csinos felesége és három gyereke. Rájuk gondolt, amikor meghalt.

 

Azt mondtad, hogy nem hozol vissza.

 

Hazudtam. Suttogja újra. Szükségem volt rád. Meg kell hogy találd őt megint.

 

Őt?

 

Őt. Ismétli. A Viszonzatlan Szerelmest. Találd meg és segíts neki eljutni ennek az egésznek a végére. Aztán meghalhatsz, ha úgy akarod.

 

Milyen végére? Nem értem, hogy mit jelent ez. A szellem, amely bennem lapul, örökre rejtély marad előttem. Csak a nevét tudom, egyetlen szó csupán: Sajnálat.

 

Oh. Te... ismerted őt.

 

Igen. Válaszolja. Most pedig rajtad a sor. Ha egyáltalán vár rá bármiféle megbékélés is.

Miért érdekeljen az ő sorsa? De még mielőtt kimondanám, már tudom is a választ.

 

Mert ameddig ő nem leli meg a békéjét, addig te sem fogod. Érkezik a válasz.

 

Elindulok megkeresni Mr. Brexton testét. Ha még mindig itt van valahol, akkor elveszem majd a tárcáját. Lehet benne némi pénz, igen, de ami még fontosabb ott lehet a közelében a Szerelmes is.

 

Rá pedig nekem van szükségem.

2009. augusztus 12 szerkesztette : mesmer

[mesmer]

Ez pedig úgyszintén szabadfordítás. Na ennyi mára...

 

***

 

A világon minden megtörténhet.

 

 

 

Egy férfi, aki éjjel a kihalt sivatagi országúton utazik kocsijával, észrevesz egy lányt, aki az út szélén áll, teljesen egyedül. Ruhája alapján olyan, mintha bálba készült volna. A férfi rátapos a fékre és felveszi őt. A stoppos elmeséli, hogy lerobbant az autója és a barátja elment segítséget kérni, de mindez már órákkal ezelőtt történt. Miközben fogynak a mérföldek, a sofőr és az utas az életről és a szerelemről folytatnak eszmecserét. A férfi kifejti neki, hogy néha az a legjobb dolog, amit egy ember megtehet, hogy elengedi azokat a személyeket, akiket szeret, hogy azok saját útjukat járhassák. Aztán elmondja a lánynak, hogy az apja nagyon szereti őt és hogy mindig emlékezni fog rá. Amikor a temető felé haladnak, gyorsan körbetekint a kocsiban a férfi, hogy megbizonyosodjon egyedül vannak-e. Mosolyog, majd elmormol egy imát, hogy a lány lelke gyorsabban kerüljön a teremtő elé. Végül arra gondol, hogy vajon mennyi eltévelyedett vándor bóklászhat a nagyvilágban, aki a hazafelé vezető utat keresi…

 

Egy holdtalan éjszakán egy öreg temetőben, három férfi és két nő gyűlik össze lámpásokkal és ásókkal felfegyverkezve, akár, ha egy Frankeinstein moziból csöppentek volna elő. Egy sír előtt állnak. A férfi, akit ide temettek, nagyon gonosz ember volt. Mióta meghalt, még gonoszabbá vált. Mind az öten egyetértenek abban, hogy semmiféle megváltásra nem méltó. Csak egy vége lehet a történetnek. Egyikük, miközben a többiek ásnak, elővesz egy kicsiny, sóval teli dobozt. Halk imát mond és felkészül arra, hogy végre lezárják ezt az ügyet egyszer és mindenkorra…

 

 

Azt beszélik, hogy az öreg Van Der Meer ház, amely az utca végében fekszik, el van átkozva. A valaha ott élő vénember, Van Der Meer, boszorkánymester és kannibál volt. Azt is beszélik, hogy a felesége, magával az Ördöggel csalta néhai urát. Olyan fiút szült, aki kétszer olyan romlott volt, mint a férje, és aki egy Halloween éjszakán felkapott egy konyhakést és vad tombolásba kezdett. Először az apjával végzett, majd az anyjával. Ám ez nem volt neki elég, így hát a ház valamennyi szolgálóját is lemészárolta. Egytől egyig. Egytől. Egyig. Miután mindennel végzett, ami csak élt és mozgott, kiment a Hangman Cliff birtokra, beugrott a folyóba és megfulladt. Mindez tizenhárom esztendeje történt. Ahogyan ott állsz a néhai Van Der Meer ház romjainál, a dolog, amely a fejedben lakik, egy tizenhárom éves fiú hangján szólal meg: „Otthon, édes otthon…”

[dekszter]

Én már számolom a perceket a GenConig. Remélem ide is kerül majd pár példány és nem kell külföldről hozatni . mesmer, csúnyán be leszel havazva olvasás/írás téren.

[mesmer]

Ejjejj... mindig túlvállalom magam. Máskor csöndben maradok.

[mesmer]

Immáron letölthető a karakterlap:

 

http://mrgone.rocksolidshells.com/pdf/GtSE...ge_Editable.pdf

 

valamint a Geist: the Sin-Eater lap exkluzív design-al:

 

http://mrgone.rocksolidshells.com/pdf/GtSE...t_Border_BW.pdf

 

(egyelőre demo változatok)

2009. augusztus 12 szerkesztette : mesmer

[dekszter]

Úgy látszik rosszul időzítettem. Tegnap néztem utoljára Mr. Gone lapját (aki állítólag jócskán visszavett a tempóból...), és akkor még nem volt fent.

[mesmer]

A WW honlapján elkottyantotta magát valaki, aki már rendelkezik egy Geist-el (könyv értelemben persze ), hogy a könyv végén az alábbi felirat áll:

 

"All Things Are Born of Darkness"

 

Ennyi. Semmi kép, semmi egyéb utalás. Mint ahogyan megszokhattuk (Promethean, Changeling, Hunter) mindig vannak utalások a köv. fajra, egyébre az alapkönyvek végén. Persze senki sem tudja, hogy ez mit akar jelenteni.

[dekszter]

Ha jól emlékszem, akkor a Changeling ilyen jellegű reklámja az egy eredeti Changeling logo volt a The Lost alcím nélkül. Az rpg.net-et és pár helyen mindenki a Demon-t emlegeti *dunno*. +Honnan a viharból szerzett már Geist könyvet ? GenCon stand?

A Geist karakterlap nagyon szép. Bejön ez a fehéres (nekem picit Promethean-os) cucc.

[szabadid]

Hmm... egyre jobban birizgálja a fantáziám

 

Pláne ezek a képek - amik remélem, hogy a végleges verzióban is helyet kapnak majd.

 

www.gnomestew.com/wp-content/uploads/2009/07/geisty.jpg

 

www.gnomestew.com/wp-content/uploads/2009/07/trip.jpg

 

www.gnomestew.com/wp-content/uploads/2009/07/starved.jpg

2009. augusztus 13 szerkesztette : szabadid

[mesmer]

Úgy tudom, hogy ezek a képek benne vannak a könyvben igen. Onnan lettek kimásolva és megmutatva a nagyközönségnek. Egyébként nekem is nagyon tetszenek!

[Olman]

Kissé furcsának tűnik ez a sokféle rajzstílus. A CtL-ben legalább viszonylag egységeset kaptunk.

 

A WW honlapján elkottyantotta magát valaki, aki már rendelkezik egy Geist-el (könyv értelemben persze felvon.gif ), hogy a könyv végén az alábbi felirat áll:

 

"All Things Are Born of Darkness"

 

Az rpg.net-et és pár helyen mindenki a Demon-t emlegeti *dunno*

 

Démonos WoD kiegészítő már van (Inferno), nem hiszem, hogy az után saját játékot kapna. Habár anno a Mummy-val is így volt és mostanság megint elég felkapott lett az angyalok és démonok témája (Supernatural, Legion, stb.).

2009. augusztus 13 szerkesztette : Olman

[dekszter]

Feelingre leginkább egy kifakult nWoD alapkönyvre hajaz, bár ezek a képet sokkal brutálabbak a játék jellegéből adódóan. A beharangozó illetően, nem tudom, hogy kell-e még új "faj" könyv. Szerintem már most is a bőség zavara van.

[Easy_Rider]

Valamit a WW-nek is kell újítani minden évben. De ez: "All Things Are Born of Darkness" úgy hangzik, mintha még ők maguk se tudnák, mit kéne jövőre megjelentetni.

[dekszter]

A Geist demo-t valaki lejátszotta?

[mesmer]

Mi még csak elkezdtük, de nem fejeztük be. Aránylag könnyen lemesélhető, nyomozós, rövidke darab. A szabályértelmezésnél, meg az elírásokból adódtak csak problémák.

[mesmer]

Némi infó a Sinergy (Morality helyett) értékéről és előnyeiről. A WW honlapjáról idézem, remélem nem baj, ha nem fordítom le, egy-két dolog homály, hogy mit jelent...

 

Lets see, high Synergy (8 or more) gives you:

* +1 to rolls to open an Avernian Gate

* +1 per dot above 7 to all rolls to deal with Kerberoi and other geists.

* +1 bonus per dot above 7 to rolls to conduct a ceremony.

* +1 bonus per dot above 7 to rolls to navigate the Underworld.

 

Low synergy gives you corresponding penalties to these actions.

 

As for sins:

 

10 - opening an Averninan Gate, entering the Underworld

9 - using plasm from a deathmask, violating an Old Law

8 - closing an Avernian Gate

7 - destroying a charm or fetter

6 - destroying a ghost or Avernian Gate, ectophagia

5 - destroying a vanitas, reviving a dead person

4 - destroying a memoribilia or deathmask, accidental murder or manslaughter

3 - destrying a keystone or a geist

2 - torture, serial mruder

1 - mass murder, suicide attempt, attempt to destroy one's own geist

 

Amint látszik, több helyen is eltér a morality-től...

[mesmer]

Újabb infók:

 

deathmask - ha egy geist elpusztul (ezek szerint megtörténhet) egy torz maszk marad utána, amelyik alkalmas plasma tárolására és funkcionálhat mementóként is.

 

vanitas - művészeti alkotás, ami köthető a halálhoz (pl. jazz kotta a szerelmes elvesztéséről, festmény stb.). Akaraterőt lehet belőlük visszaszerezni.

 

charms - kisebb dolgok, amelyeket megérintett a halál (pl. egy halott pénztárcája), segíthet a manifesztációk létrehozásában (+1 kocka kb.).

 

fetters - ceremónia révén egy tárgyba börtönzött kísértet. Segít a manifesztációkban, sőt csekély mértékben numinát is lehet belőle kicsikarni. A kísértetek értelemszerűen gyűlölik ezeket a tárgyakat...

[dekszter]

Ez a deathmask elég furcsán hangzik elsőre. Bennem úgy él a páros, mint anno a Shadow a Wraith-ben, de ott tudtommal nem tudtak "különválni".

[Olman]

Ha a geist-lélek meghal a karakter is vele hal, hisz nincs aki visszahozza az életbe - legalábbis amennyire ezek vonzódnak a halálhoz, hamar találkoznak a véggel. Ez a deathmask vajon csak ektoplazmikus vagy kézzelfogható, szilárd cucc?

 

Amúgy lesz Geist mese (kalandvadász saját története) a Sanctum-táborban, de igény esetén akár a demó is lemesélésre kerülhet vki által.

2009. augusztus 14 szerkesztette : Olman

[mesmer]

Sajnos a deathmask-ről nincsen több infóm... Sztem ötletes, mert maguk a geistek is valamit képviselnek, egyfajta jegyet, amit szimbolizálhat a maszk is, amit utána marad.

[Olman]

Megnyilvánulások

 

A bűnevők arzenáljának legerősebb alkalmazásai a Megnyilvánulások, azok a különös és földöntúli erők, amelyek az élő és holt egyesüléséből születnek. A geist élő kelyheként az összekötöttek hatalma közvetítőiként is szolgálnak — kettejük hatalma immár közös. Minden bűnevő képes Megnyilvánulásokra, de viszonylag kevesen szentelik magukat az összes vagy párnál több tanulmányozásának. Néhányan azonban igazi mestereivé válnak egyik-másik Megnyilvánulásnak. Eléggé általános, szellemekhez (azon fajhoz, amelynek a geist csupán egy szokatlan példánya) kötődő hatalmat képvisel. Amikor a bűnevők megnyilvánítják erőiket, arra gyakran utalnak úgy, hogy "megnyitják magukat előtte", mert szorosan kötődnek a Kulcsoknak nevezett különböző metafizikai koncepciókhoz. Más-más kulccsal használva a megnyilvánulásokat más-más eredményeket kaphatunk.

 

Játéktechnikai oldalról közelítve egy Megnyilvánulás adott módon való megnyitásához a megfelelő pontértékű Megnyilvánulás mellett rendelkeznie kell a megfelelő Kulcsokkal is ugyanakkora szinten. A pontértékek 1-től 5-ig terjedhetnek. Például egy bűnevő, aki meg akarja növelni az Erő értékét azért, hogy felemelhessen valami nehezet, második szintű Ősi Szemfedő (Primal Shroud) megnyilvánulással kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy használhassa is ezt a hatalmat, két pontos Ősi Erők Kulcsa és két pontos Szemfedő Megnyilvánulás szükséges. Amikor egy bűnevő új Kulcsot ismer meg, vagy tovább fejleszti valamelyik meglévő Kulcsát, akkor felhasználhatja előnyeit bármely Megnyilvánuláshoz, amelyet ugyanazon a szinten birtokol. Új Megnyilvánulások elsajátításakor vagy a meglévők fejlesztésekor rögtön együtt alkalmazhatja azokat bármelyik Kulccsal, amelyikkel rendelkezik a megfelelő szinten. Habár a Megnyilvánulások adott hatásai adott pontértékekhez társulnak, nem lehet őket külön-külön felvenni: bármelyik hatás elérhető bármelyik összekötött számára, aki birtokában van a kellő pontértékű Megnyilvánulásnak és Kulcsnak.

 

Valamennyi megnyilvánulás egy-egy adott Tulajdonsághoz kapcsolódik, valamennyi Kulcs pedig egy-egy adott Jártassághoz - bár ez a Jártasság változhat attól függően, hogy melyik Megnyilvánulás előtt nyitja meg magát a bűnevő. Ehhez a játékosnak Megnyilvánulás Tulajdonság + Kulcs Jártasság + Megnyilvánulás számú kockatartalékkal kell dobnia. A Kulcs értéke ritkán játszik számottevő szerepet a dobásoknál. Ezen a megnyilvánulási dobáson szerzett sikereket - elég magától értetődő módon - megnyilvánulási sikereknek nevezzük, és meghatározzák a Megnyilvánulás induló tulajdonságait mihelyst megnyílt felé a karakter. Ha másként nem írjuk, a Megnyilvánulás egy jelenet erejéig tart ki.

 

Ha nem nyílnak meg a Megnyilvánulások előtt, akkor is szolgálnak számos előnnyel, amelyek a Megnyilvánulások alapvető szerepkörét tükrözik. Például ha a bűnevő a Csönd Látnoka (Stillness Oracle) előtt megnyílik, jó pár ráadás képességre tesz szert (feltéve, hogy megvan a kellő szintje a Megnyilvánulás és a Kulcs terén) amíg a Csönd Látnokának Megnyilvánulása használatban van. Ezen támogató erők többségének megvannak a saját dobásigényei, amelyek a megnyilvánulási dobásoknál vagy alkalmazzák a Megnyilvánulás Tulajdonság és Kulcs Jártasság kombinációt vagy sem. Mindenesetre az ilyen támogató erőknél a kockatartalék általában (Tulajdonság) + (Jártasság) + (Megnyilvánulás érték) + (megnyilvánulási sikerek). Vagyis a megnyilvánulási dobáson szerzett sikerek ráadás kockákként szolgálnak a támogató erőknél, habár akadhat kivétel ez alól.

 

Hétféle Megnyilvánulás létezik:

 

A Sírkert (Boneyard) segítségével a bűnevő átveheti az uralmat a közvetlen környezet fölött, hogy "kísérteties" hatásokat idézzen elő.

 

A Burok (Caul) lehetővé teszi, hogy a bűnevő igényei szerint átformálja saját testét, gyakran igen elvont és ijesztő módon.

 

Az Átok (Curse) által a karakter átkokkal és kórságokkal sújthatja az ellenségeit, illetve manipulálhatja elméiket.

 

A Bábjáték (Marionette) kézzelfogható tárgyakat, állatokat vagy akár más embereket mozgathat bábokként.

 

A Látnokság (Oracle) kiélesített érzékekkel, tisztánlátással, előérzettel ruházza fel a bűnevőt.

 

A Düh (Rage) alkalmazásával tiszta és igaz erővel sújthat le másokra.

 

A Szemfedő (Shroud) olyan hatásokat idézhet elő, amelyek fejlesztik vagy megváltoztatják a bűnevő testi tulajdonságait valamilyen módon, általában védelem céljából.

[szabadid]

(OFF)Én inkább a "bűn-faló" fordítást pártolnám, persze ez csak ízlés kérdése (/OFF)

[mesmer]

Köszi az ismertetőt!