Felejthetetlen karakterek, avagy unokaink is meselni fogjak.... Beállítások

[Ratface]

OFF:

Miért játszik mindenki ezzel a hígf*s Magussal?
Na mindegy...

Barátom^^.

[Areios]

kedvenc fantasy karakterem eddig egy Rekviem (igen a magyar rekviem) õsmágus volt. (bár az õsmágia részét codex szábállyal toltuk)
Asztrál és anyagmágiára ált rá leginkább és egy forró vérû jóképû déli középnemesi család sarjaként elég sokmindenbe belekeveredett, fõleg azért mert képtelen nem megálni, hogy szép nõket el ne csábítgasson. (nem feltétlenül az ágyba csak maga az udvarlás és ezzel együtt járó dolgokat szerette nagyon) Igazi szélhámos lett belõle, amolyan szociális animal. Õ intézett egy valag dolgot a csapatnak, és természetesen elcsábította az egyik karaktert, és azért is lett maradandó mert ezek felett elszoktunk suhanni de most lejátszottuk rendesen, és egyszerre vol furcsa meg nagyon állat ilyet kijátszani rendesen. Szerencsétlen egy rossz dobás sorozat után ketté lett vágva egy féldémon által. (utálom a kockákat)
RIP

[Ez3kiel]

Eddigi egyetlen igazi életút karakterem, Toran Wulfsbane (késõbb Toran Stark) volt, akit szegény játékosaim már anyira tálnak hogy az leírhatatlan a drága mesélõm és csapattársam viszont jókat mosolygott rajta. Régimódi Magus ETK mese, a csapat felállása alapból nem szokványos: egy ha jól emlékszem toroni wier fejvadászból lett Elana paplovag volt a csapattársam.

És hát õ mellé jött a Toran, aki egy ereni nemesúr unokája (bár ez csak jóval késõbb derült ki), Abasziszban születik, anyja meghal, belõle utcagyerek majd könnyûlovas lesz az aszisz seregben. Itt találkozik egy lovaggal aki maga mellé veszi kitanítja stb. Majd a gyors fordulatok: sérülten elkerül egy Elana kolostorba, meggyógyítják, szerelmes lesz, ott marad. Jön a csúnya nagy Orwellánus paplovag a csatlósaival, leölnek/elrabolnak mindenkit Toran kap egy fattyúkardot a szívébe és bennég a kolostroban, na reggelre van is egy kiválasztott a csapatban.

És a poénok: Túlütés 1: gyümölcslevet tartalmazó korsó (mert nem volt hajlandó alkoholt inni) kocsmáros ellen. Túlütés 2: fejrõl lekapott sisak a soha nem látott apuka ellen (itt kezdett elegem lenni a "00" dobálásból )
Sajnos lovagnak kicsit túl lobbanékony volt (ezt szinte minden töketlenkedõ kocsmáros, inas és olykor a drága csapattárs is megérezte), viszont komoly röhögések tárgya olt mikor egy kaland erejég elõször a paladin testébe, majd egy wier boszorkányéba kerültem miköben elõbb a boszorány,majd egy hegyi ork élveze a testemet. Furcsa mód a mesélõnk (egy kedves ifjú hölgy) úgy tûnt perverz örömét leli abban hogy a boszorkánya élvezkedik a karakterem testében.

És amiért utálják a játékosaim: Ha felbukkan biztos hogy szívni fognak. Másrészrõl volt már játékosom (arel pap) aki bár nem szandékosan de egy játék alatt legalább 2-3 alkalommal hátbalõtte ("01" rulez)

[Fonky_Family]

Miért játszik mindenki ezzel a hígf*s Magussal?
Na mindegy...
Az én felejthetetlen karakterem vampire játékban volt. Fény kígyója. Rengeteg kapcsolata volt, mindenféle körökben. Több alteregója is volt, amik mögé bújva éldegélt. Sajnos kegyetlen mesélõi butaságok miatt elpusztult szegény. Jó sokáig játszottam vele, ami azt jelenti, hogy olyan 6 kalandban szerepelt. Jó volt hazudozásból, mások befolyásolásából, illegális cuccok beszerzésébõl, rossz volt sebzéstûrésbõl és harci skillekbõl.
R.I.P.

[Wolio]

Hellosztok
én Káoszban állítottam össze egy nagyon érdekes karaktert
gnóm tûz varázsló, számszeríjjal és harci kalapáccsal...
emellett vér láttán rosszul lesz, és betegesen hazudozó...

múltkor egy kastélyt járt végig láthatatlanul (többiek el voltak kapva) elsõ embert aki felfigyelt rá torkon lõtte, de hogy ne legyen feltûnõ halott egy terem közepén, betuszkolta egy függöny mögé, és úgy oldotta, meg hogy megálljon, hogy harci kalapáccsal beverte a halott fejét egy lõrésbe, de persze többször elöntötte a rosszul lét, és a halott végén nem, csak véres volt

másik alakalommal mikor megtámadták a csapatot, elrohant a nagy hatalmú varázsló njk-hoz, hogy segítséget kérjen...de nem bírta megdobni betegesen hazudozását...így segítséget, nem bírt kérni..."Persze mindenki jól van, épp haverkodnak másokkal" õ meg nem volt olyan bátor hogy egyedül visszamenjen...

[Shiwo]

mesélõ engedélyével

(szerintem nem olyan durva engedmény, mintha kráni elfet vagy Ahan'NataKhan fejvadászt engedett volna, mint jónéhány mesélõ..)

A hozzászólást -Shiwo- szerkesztette a következõ idõpontban: 2010.01.25, 13:08

[Sqiliah]

Gnome bárd??

[Shiwo]

nekem is akad d20-ra egy eléggé érdekes karakterem..

kahrei származású gnóm...aki bárd..lévén a d20 szerint a gnómok színvakok, ezért iszonyatosan brutális színkompozíciója van a ruházatainak, teli mindenféle élénk színekkel, melyek nem passzolnak egymáshoz..legalábbis az emberi ízlésvilág szerint...ehhez járul egy hózentrógeres gatya..és a hangszere egy, a legkifinomultabb kahrei mechanikával készült tangóharmónika..

[Clevyon_Merroth]

Most én is megosztanám Véletek kedvenc karakteremet... (M.A.G.U.S., bár sok más világban "létezik" alteregója...)

Amenar, a félelf bárd, akit elf anyja még csecsemõkorában tett le apja küszöbére,- akit, amint ifjú legény cseperedett belõle, ki is penderített, minden vagyon nélkül, eztán tanulta el mesterségét. Egy gyermekkori sajnálatos lovasbalesetnek köszönhetõen állandó képzeletbeli társa lett Bodri, amit egy fából faragott sas figura képében hordoz mindenhová, szeme fényénél is jobban becsülve. Persze Amenar meg van gyõzõdve róla, hogy a sas valódi, elbeszélgetnek egymással, idõnként a KM vezeti félre, illetve rá a helyes útra. Bárgyú tekintetéért és leányos vonásaiért megvesznek a fehérnépek, de nem az a szoknyapecér fajta. Nõként kifejezetten élvezet ilyen karakterrel kalandozni.
S ehhez a JK-hoz társul általában egy mamlasz, elég alacsony intelligenciájú alkoholista ork, egy büszke és sértõdékeny dartonita pl, meg egy már-már nekrofil hajlamokkal megáldott nekromanta leányzó.

[Xiryah]

Mi abszolút M.A.G.U.S. pártiak vagyunk, és akadnak érdekes, nem ritkán egyesen röhejes esetek.

Az egyik ilyen, amikor az ötödkori, álomkristályból elõhívott kyr puszítóm és a nyolcad kori kráni fejvadász a kegyetlenül naiv elfendeli uralkodó kérésére elindulnak Kránba, hogy megmentsék az uralkodó húgát. Elsõ kalandunk volt (én spec akkor játszottam elõször).
Villogtatja a kráni vértet és a Megtartó csak a sikeres gyorsaság próbámnak hála nem vette észre a jeleket. Mondani sem kell, hogy a fejvadászt már szemmel megölték, mert már a szeme sem áll jól, és kleptomániás, de a KM valahogy mindig eltolta az INT próbát.
Eljutunk Kránba. A fogadóban biztos, ami biztos közös szobát veszünk ki (majd vki a padlón alszik címen). Lemegy sörözni egyet, és megkörnyékezi egy vámpír. Megússza, feljön és elmeséli a dolgot. Nekem nem szimpi a fickó. Kopogtatnak az ajtón (JK1: a fejvadász, JK2: a pusztító, NJK: a vámpír).
JK1: Ki az?
NJK: Csak én, jóuram.
JK2: Ne, ne, ne. - és közben hevesen rázza a fejét.
JK1: Jöjjön csak be, nyugodtan.
Azt hittem, ott fekszünk meg. Volt nálam minden: idegroham, hisztéria, anyázás rendesen, de hát mit lehet tenni, már behívta... ÁÁÁÁÁÁ
A KM meg kért 5 perc szünetet, mert nem bírt mesélni a röhögéstõl.
Kaland vége felé járunk (a fejvadsáz túlélte a vámpírt, csak akkor még nem tudtuk, miért, mert mindenki elvétette az állóképesség próbát), túléltünk pár dolgot, megmentettük a hölgyeményt, a fogadóban látott elfet is kihoztuk (akit késõbb elraboltak), ha már arra jártunk.
Hogy teljesen jól érezzük magunkat, megjelenik a hegyek alatti járatokban egy shi-kris. Para, tuti halál. A KM remekül bemeséli. Mire a harmadik szintû fejvadászunk: "Rohamozok!". Újabb szünet, újabb röhögõgörcs.
A KM nagyon jó fej volt, és mindenki túlélte a dolgot, mert a shi-kris azt a parancsot kapta, hogy vezessen le minket a járatokba, de nem ölhet meg, mert a felettesei szerint remek káoszfattyak leszük majd.

A másik egy kevésbé parás, de remek kaland volt, amit tegnap fejeztünk be. Én egy 6. szintû dorani félelf varázslóval voltam, volt velem egy tigris khál és késõbb hozzánk csapódott egy Rend-Halál jellemû kráni fejvadász, aki mindenkit átvert. A kaland tele volt emlékezetes pillanatokkal, elképesztõ beszólásokkal és nem egyszer fetrengtünk a nevetéstõl. Nagyon megszerettem azt a khált. Igazán aranyos volt, ahogy két kétkezes pallossal (20-as erõ) vadállat módjára harcolva mindig megvédte a varázslónõm életét (aki ezek után mindig összerakta - fõleg a 01-es támadója után, mikoris félig kibelezte magát pallossal), de egyébként egy 2 és fél méteres, 200 kilós színtiszta szeretet és naivitás. A kaland végére megkaptam a sebgyógyítás Mf-et, mert majdnem minden este össze kellett raknom egy törött csonját. Szó ami szó, a szívemhez nõtt az a nagymacska, akit Párom remekül kijátszott.

[Zeratul18]

Haverom Starcraft regényébõl részlet:

Raynor elindul az egyik frissen lelõtt zerg felé - valami érdekeset lát a tetem alatt - Egy százados hátulról megszólal - "Uram, nem ajánlom! lehet hogy még félig észnél van! ez vesz6élyes móka!"
reer raynor frappáns válasszal - "Idedobná a bal zsebébõl a kártyát?" - A százados ledöbben hogy a Parancsnok tud a hazárdjátékszenvedélyérõl de odadobja a paklit majd megszólal: "A zegeket lõni szokás nem kártyázni hívni!"- Raynor rögtön válaszol: - "Most figyeljen százados" - és egy erõteljes dobással a földbe dob egy lapot. Pár másodperc múlva a talajból vér szivárog felfelé. A bakák raynor kíséretében odarohannak és körülállják. Raynor kihúzza a lapot a talajból és megszólal. - "A pikk ász halálos!" - mire a bakák röhögésben törnek ki.

lehet hogy így nem olyan poén de lezakkantam az ágyamról amikor olvastam.

[Gavesz]

Tiszteletem!

Pár évvel ezelõtt, volt szerencsém mesélni egy nagyszerû partinak. Volt egy elf harcos, némi mágikus támogatással (olyan vezetõ, komoly megfontolt tipus), egy elf íjjász, (erõs szarkazmussal megáldva), egy ogár barbár, ("meg lehet enni?" "és miért baj az h ember?" mentalitással), ill egy vadmágus tundérke (hiperaktív, lelõhetetlen, és nem kevésbé idegesítõ...)

Az ogár és a elf íjjász napi 24 órában egymás vérét szívták, vagyis a tünde piszkálta szegény behemótot, aki rendszerint erre elõkapta a kétember méretû csatatbárdját, és végig üldözte társát a városon, mezõn, vagy épp egy csontikkal teli kazamatába... A tündérke ilyenkor elõszerettel gáncsolta ki hol egyike hol másikat különbözõ indákkal, vagy lepte be õket egy nagy adag bogárral a harcos elf pedig nem gyõzött rendet tenni köztük.

De a legszebb mégis az volt amikor valamelyik kaland során, valami uraság Wyvernjére kellett vigyázniuk, aminek a kedvenc csemegéje a csoki volt, amivel lelehett nyugtani, ha nyûgös volt. Ez önmagában nem nagy szám, csak pár alkalommal késõbb, mikor túl a legtöbben már nem is emlékeztek erre a mellék küldire, el kellett menniük egy feketesérkányt meggyõzni arról h segítsen nekik, ami azért elég öngyilkos feladat. Na a barlang elõtt a következõ játszódott le (JK1: elf harcos, JK2: Íjjász, JK3: ogár, JK4: tündérke):
JK1: Senki meg ne sólaljon, hagyjatok engem beszélni. Sõt a legjobb az lenne h ha még levegõt se vennétek.
JK4:(idiótán vigyorog magában)
JK3: Méé' nem zabáályuk meg?
JK2: Jah, tényleg ennie kellene valmit ennek a marhának, mert az agyát már rég felemésztette...
JK4:(továbbra is vigyorog)
JK3: Táskáát csínálóók belõõled! (üvölti)
JK1: BEFEJEZNI! Mielõtt még elkezdenétek! (próbálja túlharsogni a méretes ogárt)

(ekkor a barlangból hörgés hallatszik, és dübörgõ léptekkelmegindül bentrõl kifelé valami. Meglepõ módon a Sárkány úr jelenik meg a bejáratnál, dobnak egy sorspróbát: Jó sors jön össze, ergó a sárkány nem támadja meg õket, hanem egy sárkány nyelven szólítja meg õket, amit ugye nem nagyon értenek)
JK1: (itt valamit elkezd mondani elf nyelven, de már nem tudom idézni, lényegében próbálja elõadni jövetelük célját)
(a monológ közben JK3 közbeszól)
JK3: Mennyi húús! Üssük agyon és együk meg! (mondanm sem kell, a levegõ megfagyott, és sajna a sárkány nagyon is értette h mit mondott jk3. A szeme szikrákat hányt. Aztán arre lettünk figyelmese, h a tündérke még mindig idétlenül vigyorog, majd:
JK4: Csokit? (és azzal elõvesz egy marák csokit a kis táskájából)

Hát azzonnal beugrott a wyvernes küldi, meg mindne és jó 10 percig röhögött a banda

Így leírva nem üt annyira, de ott, akkor, váratlanul, nagyon betalált
Szóval emlékezetes társaság volt Manapság is néha össze járunk még, de sajna nem tudunk olya sûrûn mint régen

További szépnapot

[blaisec]

Udv!

Haaat en is tudnek meselni.
De a kedvencem akkor is jobaratom alkoholista torpe tolvaja. Adott egy tok vegyes osszetetelu parti, szokasos keresd meg stb kuldetessel.
Ki kell nyitni egy ladat, megy a keres a tolvajnak, hogy lenne oly kedves.
Erre a tolvaj: Ma meg nem hivtatok meg egyetlen korso sorre sem, most en legyek nektek kedves?
De konyorgom, egy korso sorre valami romvaros kellos kozepen?
Tolvaj valasza: A zombiknak is kell valahol mulatniuk, biztos van kocsmajuk. Erre elment keresni egy kocsmat.
Mi meg loholunk utana, ovjuk, mert csak o volt kepes kinyitni azt az atkozott ladat.
Erdekes, hogy neki is csak akkor sikerult, amikor mar tokreszeg volt.

Ez jó, emlékeztet egy pancser Ravenlofti varázslómra, aki ráadásul meglehetõsen tehetségtelen irodalmár is volt, versei teljesen értelmetlenek voltak saját lázálmairól szóltak, õ valós és nem valós félelmei elõl az alkoholizmusba menekült. Kedvenc mondása ha csak félrészeg volt: akkor idézek... Persze a társai féltek elõre ettõl, mert ilyenkor mágiája kiszámíthatatlan volt, versei nemkülönben, ilyenkor kezébe nyomtak valami alkoholt: Ne idézz inkább igyál. Õ meg seggrészegre itta magát. Sok kalandot átvészelt varázslás nélkül, aztán csúnya végzete lett.

Másik jelenleg is élõ karakterem Ravenlofton, egy kísértett festõ (szintén varázsló- csak õátalakító) Õ totál bénán fest, ám ha transba esik akkor mestermûveket alkot, amelyek kicsit morbidak , de nagyon élethûek... Az alapanyagok közt sem válogat, ami kezébe kerül azzal és oda fest. (Társa félelemtõl telerondított alsónemûjével például, tökéletes mestermûvet készített ami ha az alapanyag nem az lett volna ami több ezer aranyat ért volna 2. kiadású advanced dungeon and dragonst használjuk Ravenloftra 1- est dobtam, mesélõ kért még egy dobás az is 1-es lett... )

[Kenyerge]

Életem talán legfelejthetetlenebb karakterét egy minden rendszert nélkülözõ játékra sikerült megalkotnom. Erõs rend jellemmel és természetimádattal a csapatban egyedülállóként viselt elveket, mik cseppet megnehezítették az összetartást, míg a tagok rá nem jöttek hogy tudják kijátszani a csata közepén inkább kismacska sebét kötözõ óriás mániáit. Két lélektükörképpel, a farkassal és sólyommal minden szempontból nélkülözhetetlen volt, ugyanakkor a félszerzet tolvajra is számítottak a többiek, kinek keze ragadt mint az enyv. Nem egyszer lopott meg engem is, s már épp ütöttem volna agyon, amikor az elf felderítõ saját magam ellen fordított, s nekem szegezte a kérdést: "Hogy bánthatok valakit, aki a túlélése érdekében lop." Rátapintott a karakter gyengéjére, s attól a ponttól én vertem meg mindenkit, aki nem tetszett a félszerzetnek, mert ugye a félszerzet csak a túlélése miatt lop, a rossz arcúak meg direkt tapossák(?!) le a virágokat semmi ok nélkül.

[Diok]

Bevallom egyik favorit karakterem egy ordani tûzvarázsló. Egy 12 éves kislány élet jellemmel, beteges mindenkirõl jót feltételezõ naivsággal. Játék közben derült róla ki, hogy mekkora pancser. Kalandonként egy 01 átlagosan megejtett, és ehhez olyan béna célzó és támadó dobások társultak, hogy a többiek egy fához kötve kívántak megszabadulni tõle. Egy istencsapása volt egy kétbalkezes szerencsétlen pancser. 80%-kal buktam vele a képességpróbákat, mondjuk öt átlag alatti képességet dobtam neki. Mára NJK és négy év elteltével a Sheral északi tövében kalandozik egy kis csapattal, (õ a központi szereplõ a kalandmodulban) legutóbb akkor látták mikor egy dinoszaurusz féle repülõ szörny felkapta és az erdõ másik felén dobta le szerencsétlent.

[Diok]

Nekem is van egy igen különleges csapat-elképzelésem. Egyszer felvetettem, hogy ha akarnánk esetleg még egy csapatot indítani, (ha meguntuk az adott karikat csináltunk egy másik csapatot amíg kedvet nem kaptunk a régiek folytatásához) akkor azt én végig mesélem (váltó-méslõs KM volt) és hozzá tettem, ha akarnak dogozzanak ki új fajokat osztályokat ha ötletes és kreatív jöhetnek avval. Tíz perc múlva tervezhettem kalandot a kengyelfutó gyalogkakukknak egy szekrénynek egy bohócnak meg egy kyr pusztítónak. Persze nem tettem.

[Vasfarkas]

Udv!

Haaat en is tudnek meselni.
De a kedvencem akkor is jobaratom alkoholista torpe tolvaja. Adott egy tok vegyes osszetetelu parti, szokasos keresd meg stb kuldetessel.
Ki kell nyitni egy ladat, megy a keres a tolvajnak, hogy lenne oly kedves.
Erre a tolvaj: Ma meg nem hivtatok meg egyetlen korso sorre sem, most en legyek nektek kedves?
De konyorgom, egy korso sorre valami romvaros kellos kozepen?
Tolvaj valasza: A zombiknak is kell valahol mulatniuk, biztos van kocsmajuk. Erre elment keresni egy kocsmat.
Mi meg loholunk utana, ovjuk, mert csak o volt kepes kinyitni azt az atkozott ladat.
Erdekes, hogy neki is csak akkor sikerult, amikor mar tokreszeg volt.

[Fulgore]

Sziasztok.

Van már vagy 8-9 éve. Km-ként kitaláltam, hogy az elf-aquir háborúk idejében mesélek és indítok egy kampánymesét. Kb. 1 hónapig készültem. Térképeket rajzoltam, hátteret generáltam, leírtam egy kisregényt a szerintem vélt akkori állapotokról. A játékosok a bestibõl csináltak karikat ca. 10. szintre. Na ez volt az a szál, amire nem áldoztam elég figyelmet és idõt. Eljött a nagy nap. Akkor szembesültem a következõkkel: volt egy sötét elf íjász, egy ghoragg barbár, egy sytix harcos (4 karral ismétlõ cselezni...), egy xing kardmûvész... A játékosok széttápolták a karikat (én pedig az ellent). Na mindegy. Gondoltam belekezdünk a mesébe. Összemesélés után 1 órával lementünk cigizni. Ez nálunk kötelezõ hagyomány volt. Akkor megbeszéltük, hogy ezek a karik elmeroggyant alkotások és igazából nem is szeretnének velük játszani, mert túl erõsek és nem is érzik a karik ízét stb. Csak azért csináltak ilyen karikat, hogy alkalmazkodjanak a Km ötletéhez. Megköszöntem a részvételt. Elõvettük a rég bevált kedvenc kalandozóinkat, visszaléptünk az ynevi jelenbe és folytattuk a játékot. Aznap este más mesélt. Akkor szakadt meg a 2 évig folyamatosan mesélek dominancia... Azóta legalább más is mesél magust, nem csak én .

-t a haveroknak.

Sautia Fulgore

A hozzászólást -Fulgore- szerkesztette a következõ idõpontban: 2008.12.18, 09:38

[Leophane]

Nem tudom, hogy el fog e jutni ez az elképzelés a megvalósításig

És ezen kívül nem tudni, egy 300 kilós versenyzõ hány sarokig jut az inkvizíció(k) fegyveresei elõl menekülésben, de amúgy értékelendõ ötlet.

[Beast]

Még nagyon-nagyon régen ADnD-s idõkben nálunk is felmerült erre az igény.
...az én zselékockám nem aratott osztatlan siker.

[HarkonneN1]

Na be is futott az elsõ élmény a szörnypartyval kapcsolatban, amin nagyot derültem.

Már elõadtam a szörny-partis ötletet a csapat nagy részének és néhány jó ötlet után (hárpia, gargoyle, stb.) befutott az a karakterötlet, amin vagy fél órát röhögtem, az egyik játékos egy intelligenciával bíró panthal masszát kíván megszemélyesíteni (természetesen egy kisebb példányt kell elképzelni)! Na ezen, kb. mint az anime rajzfilmekben, dobtam egy hátast. Azóta már azt is "kidolgoztuk", hogy szükség esetén hogy fog elvegyülni az emberek között(kinöveszt a megfelelõ szervekbõl egyet-egyet, és egy kb. 300 kilós, lógó hájú fickó képében fog mászkálni), elõtörténetként pedig azt röhögtük össze, hogy a Shoggothok leszármazottjaként a nagy Cthulhu igéjét fogja hirdetni yneven (kár, hogy senkinek egy lövése nem lesz arról, hogy az ki, dehát próbálkozni azért kell ). Nem tudom, hogy el fog e jutni ez az elképzelés a megvalósításig, de elég vicces ahhoz, hogy egyszer megpróbálja az ember.

[Leophane]

Nekem pedig Narnia jutott az eszembe, ahol ilyesféle könyvcímek vannak: "Is Man A Myth?"

Ajánlom a Tuan kiadó új Bestiáriumát ha m.a.g.u.s.-ban szeretnéd megvalósítani. Segít szörnyet csinálni, meglevõbõl karaktert (például erdõpille).

Én eldöntöttem, már régen, hogy lesz egy olyan világom ahol az egyik karakter a fehér lovon ülõ, kicsit hisztis és tanácstalan, de jóképû (csak pattanásos) szõke herceg, a másik a szkeptikusan kötöszködõ lova, a harmadika ló fején ülõ szószátyár varangy és a dicsõ herceg vállán egy tündér üldögél vihorászva. Ekkor a hû kutya beleköt a lóba és ekkor mindegyikük döbbenetére a bölcs öreg tölgy is hozzászól a vitához az út mentén.

[Krynn]

Mivel más topikba nem illik bele ezért ide írom.

Tegnap a Gonosz Halott 3. részének nézegetése közben fogalmazódott meg bennem a gondolat (biztos a sok beszélõ csontváz láttán), hogy milyen lenne egy olyan kalandozó csapatot indítani, aminek a tagjai bestiáriumi szörnyekbõl állnának (pl. személyiséggel felruházott csontváz, elementál, alakváltó, valamilyen állatember, megelevenített páncél, goblin, akik mondjuk mind az egyik fõgonosz dungeonjében laknak, de azért képesek olyan alapvetõ dolgokra amikre egy karakter is). Ahogy belegondoltam, milyen lehet ezekkel játszani majd leszakadtam a székrõl a röhögéstõl (pl. mondjuk a személyiséggel is felruházott csontváz megpróbálja megértetni a paplovaggal, hogy nem õ nem ellenség , vagy a barlangi-goblin íjász elsõ összecsapása nappali verõfényben "Várj, mindjárt eltalálom! Mindjárt meglesz!" ).

Tudom, hogy az ötlet elég bugyuta (mondhatni gyerekes), de annyira megtetszett, hogy szerintem kipróbálom a csapatommal, és majd meglátjuk milyen élmények születnek belõle. Az emlékezetes pillanatokat majd itt megírom.

Edit: Apropó, ha nem én vagyok az elsõ akinek ez eszébe jutott, és valaki már próbálkozott hasonlóval, az leírná a tapasztalatait. Elõre is köszi.

Én warcraft rpg-ben meséltem egy ilyen partinak, de az egy kicsit más, mivel az orkok, stb-k alapból nem a bestiárium lapjaira korlátozódtak. A csapatban volt két troll, egy minotaurusz (tauren), egy ork és egy goblin. Késõbb a goblint vivõ játékos (újra)csatlakozott egy személyiséggel rendelkezõ élõholttal, a minotaurusz játékosa meg egy medve-emberrel (pandaren).

Tapasztalataim közül nekem az volt a legmeghatározóbb, hogy annak ellenére, hogy ennyire sokféle fajjal jöttek, nagyon gyorsan összeszoktak - önmagukhoz képest is, tudom, mert meséltem már ennek a csapatnak hagyományos felállásban sokszor. Alapból jópáran a törzsi életmódban szocializálódtak, és a becsület, testvéri összetartás, stb. a kezdetektõl jött. Ezen felül gyak. a világ nagyobbik fele kivetette õket magából, akármerre jártak csak magukra számíthattak, legtöbben állatoknak vagy szörnyeknek tartották õket.

Még egy paplovagot bemeséltem amolyan fél-szövetséges njk-nak (éppen megegyeztek a céljaik), akit végülis csak kinyírtak követõivel együtt (valahogy nem találták a közös hangot ).

Ja, és még valami, nagyon kell figyelni az élõholtakra, mert rengeteg szempontból különleges bánásmódot igényelnek. Velük (vele) volt a legtöbb csapaton belüli szociális interakciós probléma is (ugye nem szerencsés, hogy az élõlényeket pusztán húsnak és életenergiának tekintette ). Szóval ha már élõholtak, akkor legyenek csak élõholtak szerintem, az is mókás - vampírok már uncsi, legyen változatosabb.

[RedSign]

Nekem a Dungeon Keeper címû játék ugrott be egybõl a leírás alapján...

[Bulldy]

Javaslom az AD&D-hez íródott Reverse Dungeon kalandmodul felkutatását, pont errõl szól!

Bulldy